|
Rebeca miután telefonon nem tudott értelmesen beszélni Roberttel arra gondolt,hogy személyesen felkeresi az egyetemen.Legnagyobb meglepetésére az udvaron egy régi ismerős jött vele szembe:
Rebeca:Tybalt Cap!Valóban te vagy az?
Tybalt:Rebeca Moore,de régen találkoztunk már.Mi van veled,mit keresel itt?
Rebeca: A fiamhoz jöttem itt tanul, te is a gyerekedet jöttél meglátogatni?
Tybalt:Nekem nincs gyerekem,én egyedül élek,viszont itt tanítok.Neked viszont már ilyen nagy fiad van?
Rebeca:Méghozzá kettő,ikrek,de csak az egyik jár ide.De te miért élsz egyedül?
Tybalt: Mit szólnál hozzá ha ezt egy kávé mellet beszélnénk meg?
Rebeca:Megkersem a fiam,beszélek vele és utánn megkerselek téged.
Tybalt:Oké,a tanáriban leszek és várlak.
Rebeca és Tybalt többször találkoztak,mig végül rádöbbentek,hogy egymásbaszerettek.Rebeca meghívta Tybaltot magukhoz,hogy bemutassa a családjának.
Rebeca: Olyan izgatot vagyok,valyon mit szólnak majd a gyerekek.
Tybalt: Hátmég én milyen izgatot vagyok.Pláne,hogy mondtad,hogy Thomas nem igazán akar velem találkozni.
Thomas ellenszeve csak addig tartot Tybalttal szemben amig az meg nem lepte egy motorral. Attól kezdve Thomas noszogatta őket,hogy miért nem költöznek már végre össze.
Hosszas unszolás után Robert a Lucy szülinapjára hazatért.Rebeca végre megbeszélhette a dolgokat fiatalabb fiával.
Rebeca: Kisfiam nagyon fáj nekem az,hogy nem értesz meg.
Robert: De anya miért nem bocsátottál már meg ennyi idő után.
Rebeca:Te meg tudnád azt bocsátani bárkinek is bármikor ha megölne engem?
Robert:Igazad van anya én sem tudnám megbocsátani.
Este a szülinapi bulin már mindenki felhőtlenül boldog volt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
