3.rész: Az udvarlás

Rose teljesen Sinclair hatalma alá kerül,hiába figyelmeztette őt Wiliam,az érzéseinek nem tud pracsolni. A tapasztalt Sinclair természetesen egyből észreveszi a lányon a változást és mégjobban rákapcsol.

-Sinclair:Rose amióta önt megláttam se éjjelem,se nappalom. Egyfolytában csak ön jár az eszemben,elepedek egy kedves pillantásáért, a csengő hangjáért,a gyönyörű szemeiért.

-Rose:Jaj Sinclair nem illik ilyeneket mondania nekem,én csak egy szegény szobalány vagyok.

-Sinclair:Engem az nem érdekel.

Ezalatt az idő alatt Wiliam is próbálta elnyerni felesége szívét.

-Wiliam: Ketrin én teljes szívemből szeretem önt,akár az életemet is odaadnám egy kedves szaváért. Van rá esély ,hogy ön is megszeressen engem?

-Ketrin: Én szeretm önt.

-Wiliam: De nem szerelemmel igaz?

-Ketrin: Igen,sajnálom.

-Wiliam: És mit tehetek,hogy szerelemmel szeresen?

-Ketrin: Nem kellet volna feleségül vennie

-Wiliam: Valaki mást szeretett?

-Ketrin: Nem, nem szerettem senkit, csak még nem szerettem volna férjhezmenni amit a családom elfogadott,de akkor megjelent ön és a tudtomon kívül megkérte az apámtól a kezemet. Ő pedig kapott az alkalmon,hogy a lánya előnyös házassága révén bekerülhet a legelőkelőbb társaságokba.

-Wiliam: De hiszen azelőtt is előkelő társaságokban mozogtak.

-Ketrin: Igen,de apámnak az volt a vágya,hogy a királyi társaságba kerüljön be,és ez az önnel kötött házasságom révén sikerült is neki.

Wiliam féltérdre ereszkedik felesége előtt és szenvedélyes hangon így szól:

-Wiliam: Kedvesem,ha megajándékoz egy gyermekkel én megigérem ,ha még akkor is úgy gondolja, hogy utána visszaadom a szabadságát.Természetesen mindenkinek azt mondjuk majd,hogy miattam ment tönkre a házasságunk,én leszek a bűnbakk.

Wiliam természetesen azért nem adja fel,továbbra is kitartóan udvarolgat feleségének,konok fickó ám, megpróbálkozik a lehetetlennel.

Másnap reggel.

-Wiliam: Drágám,ön ma is rendkívül gyönyörű,minden nap hálát adok a sorsnak azért az időért amit együtt tölthetünk. Ezek életem legszebb napjai.

-Ketrin: Wiliam ön rendkívül kedves.

Napközben Ketrin többször is elgondolkozik a saját helyzetén és viselkedésén. Rájön,hogy  bizony rosszabúl is járhatott volna ha az apja egy olyan férfihoz adja akit még csak kedvelni sem kedvel. Mert bár vonakodva,de azért bevallotta önmagának,hogy Wiliamet bizony egyre jobban kedveli. A férfi gyengédésge és kedvessége egyre jobban elbűvöli.