Másnap reggel Rose korán kelt és kiosont Sinclair szobájából,hogy a háziak ne tudják meg mi történt az éjszaka.

Rose éppen a konyhában volt amikor Sinclair belépet, mivel a többiek még aludtak ezért bátran bújt oda a férfihoz, ám ő durván ellökte magától:

-Sinclair:Mit képzel magáról, mi ez a bizalmaskodás?

-Rose: De Sinclair, drágám, az éjszaka…

-Sinclair: Az éjszaka, nos az valóban nagyon kellemes volt,de ne vonjon le belőle semmiféle következtetést és ne hívjon Sinclairnak, én magának Uram vagyok, hiszen ön csak egy szobalány.

Rose teljesen összeomlott és keserves zokogásban tört ki, éppen akkor lépet be Ketrin aki véletlenül meghallotta a beszélgetés utolsó felét.

Magához ölelte barátnőjét és kedvesen vigasztalta:

-Ketrin: Csss, ne sírj Rose,ne add meg neki azt az örömet,hogy lássa,hogy sírsz miatta.

-Rose: De szeretem,és ő ellökött magától!

-Ketrin: Ne sírj na, gyönyörű vagy majd találkozol még olyan férfival aki megbecsül téged.

-Rose: Az már késő lesz, vele töltöttem az éjszakát.

-Ketrin: Szent ég, ezt ugye nem mondod komolyan?

-De igen .-válaszolta Rose és mégjobban zokogott.

Mathilde, aki hallotta az egész beszélgetést a délelőtt folyamán félrehívta Roset és elmesélte neki saját történetét, okításképpen,hogy Rose is nehogy abba a hibába essen mint Ő.

Rose megtudta hogy Mathildének is volt egy gazdag szerelme fiatal korában, a fiú is szerette őt. Mathilde terhes lett tőle,de a fiú szülei ezt nagy szégyennek tartották ezért a gyerek születése után elvették azt Mathildétől és ő azóta sem tud semmit sem róluk.

Éveken át várta,hogy a szerelme majd feltűnik a gyerekükkel és együtt megszöknek, mire rájött,hogy bizony hiába vár addigra már késő lett, megöregedett és nem kellett már senkinek, pedig előtte jópáran megkérték a kezét és kezdhetett volna új életet, de ő ezt lekéste.

Mathilde figyelmeztette Roset, hogy ha akad egy jóravaló fiú akkor kapjon az alkalmon, alapítson vele családot és felejtse el Sinclairt. 

Este Sinclair közölte Wiliemmel , hogy elmegy.

-Mi ez a hirtelen távozás barátom?- kérdezte Wiliem meglepődve,hiszen ő nem tudott a történtekről.

- Sinclair: Nem akarok tovább a terhetekre lenni, hiszen nemsokára megszületik a gyereketek. 

Este Sincalir úgy távozott,hogy még egy pillantást sem vetett Rosera. Rose könnyes szemmel szaladt utána.

-Rose: Sinclair,kérem, látom még valaha?

Sinclair azonban hátra sem fordult, elengedet a fülei mellett Rose kétségbeesett szavait.