Teltek a hónapok, Wiliem sokat volt távol,

Rose úgy gondoskodott a kis Georgeról mintha a saját gyereke lett volna.

Amior Wiliem hazatért késő éjszakákba nyúlóan beszélgetett Rosezal,A lány mindig lelkes számolt be neki George fejlődédéről.

-Rose:Képzelje uram,a kis George ma már önállóan tett pár lépést,pár nap és nem fogok bírni szaladni utána.

-Wiliem:Sajnálom,hogy lemaradtam róla és köszönöm ,hogy így gondját viseli a fiamnak is.

-Rose.Szivesen teszem uram,nagyon szerettem az anyját és őt is imádom, tüneményes gyerek.

-Wiliem: igen az.

Elizabeth egyáltalán nem örült neki,hogy a fia amikor itthon van akkor olyan sok időt tölt Rossal.

-Elizabeth:Fiam,nem kéne annyit beszélgetned azzal a lánnyal.

-Wiliem:De ő neveli a fiamat,és egyébként is szeretek Rosezal beszélgetni.

-Elizabeth:Inkább egy rangban hozzádilló másik nővel kellne ennyit foglalkoznod.

-Wiliem: Ezt hogy érted anyám?

-Elizabeth: Keress magadnak egy másik feleséget. Ketrin már három éve halott,ép itt az ideje új asszony után nézni. Én már öreg vagyok,ha meghalok a háznak úrnőre lesz szüksége.

-Wiliem: Soha!

Ismét eltelt egy év,Wiliem lassan feldolgozta Ketrin halálát és azon vette észre magát,hogy esténként alig várja,hogy hazaérjen és Roseval beszélgethessen. Hiányzott neki a lány napközben.

Szép lassan a gyerekek is felcseperedtek.George nagyon fess kis fiatalember lett, Wlilem elérzékenyülve nézte hogy Rose milyen gyengéden és szertettel bánik a fiával.

A kis Molly is totyogó lett és nagyon imádta Wiliemet,aki mostanában egyre több időt töltött ismét otthon.

Wiliem megpróbálta kifejezni háláját Rose felé.

-Wiliem:Rose,kérem fogadja ezt el.

-Rose:De hát miért?

-Wiliem: Hálám jeléül.

Elizabeth ezt már nem bírta szó nélkül.

-Elizabeth: Gyermekem,te szégyent hoztál a házunkra én azonban Drága megboldogult menyem kérésének engedve elnéztem azt,de azt,hogy a fiamat behálózod nem nézem szó nélkül.

-Rose: De én nem hálózom be őt.

-Elizabeth: Látom én mit művelsz! Hagyd őt békén.

Wiliemnek is ismét előhozakodott a régi témával.

-Elizabeth: Fiam én egyre gyengébb vagyok, nem szeretném ha a halálom után káosz lenne a házban.

-Wiliem: Miért lenne káoz?

-Elizabeth:Egy olyan házban amelyiknek nincs úrnője rend sincs, Új asszonyt kell hoznod a házban!

-Wiliem: Majd meglátom anyám.