15.rész:Apa és lánya találkozása
2007.04.29. 18:07
Ivan:Igen,egy előkelő vendég jött,úgyhogy ne azt a rongyos ruhát vegye fel,hanem azt amiben idejött,az mégiscsak szebb.
Rose kilépett az ajtón és földbegyökerezett a lába.
Rose:Sinclair!
Sinclair:Rose,te meg mit keresel itt?
Rose:Én,vagyis mi most már itt lakunk.
Sinclair:Hogyhogy?
Rose:Hosszú történet.
Molly:Uram ön ismeri az édesanyámat?
Sinclair:Te…,te vagy…
Molly:Molly Sanders vagyok uram.
Sinclair:Te jó ég!
Rose: Foglalj helyett mindjárt hozom a vacsorát.
Sinclir:Nekem nem kell vacsora,csak moeséld el hogy kerültetek ide.
Rose:Majd később,nem a gyerek előtt.
Molly:Ideülhetek önhöz uram?
Sinclair:Persze.
Molly:Honnan ismeri az édesanyámat?
Sincalir:Nagyon régről ismerjük egymást.egy kedves barátomnál találkoztunk.
Molly: Wiliem bácsiéknál?
Sinclair:Igen ott.
Molly:Kár,hogy el kellett jönnünk,nagyon hiányoznak.
Sinclair: Talán egyszer még találkozhatsz velük.
Molly: Á,nem hiszem anya nem engedné.
Rose: kicsikém menj most játszani, beszélgetni szeretnék az úrral.
Molly: És én nem hallhatom?
Rose:légy szótfogadó és menj.
Sinclair:Gyönyörű gyerek akár az anyja.
Rose:igen,szerencsére tulajdonságaiban sem ütött az apjára.
Sinclair:Rendben ne bántsuk egymást. Mesélj.
Rose:nincs sok mesélnivalóm,Wiliem újra megnősült és az új asszony nagyon féltékeny volt. Engem többször is megütött,ez nem érdekelt,de amikor már Mollyval is kezdett ellenségesen viselkedni akkor eljöttünk.
Sinclair:És Wiliem engedte?
Rose: Ő nem volt otthon amikor eljöttünk, különben nem engedett volna el,én viszont nem akartam tovább egy percig sem abban a házban maradni.. Ennyi röviden,most pedig mennem kell.
Molly amikor észrevette,hogy Sinclair egyedül van gyorsan odaült mellé.
Molly: Uram ön sokmindenkit ismer a múltamból az édesapámat véletlenül nem ismerte?
Sinclair: Hát….,ő…,nem is tudom.Az édesanyád nem mondott róla semmit?
Molly:Nem igazán, akkor ismerte vagy sem?
Sincalir: sajnos nem.
Este Molly és Rose mindig megbeszélik a napi eseményeket,most is mikor végre ágybakerültek beszélgetni kezdtek.
Molly:Rendes embernek tünik ez a Sinclair.
Rose: Molly ő neked nem Sinclair hanem..
Molly:De az,megengedte hogy így szólítsam.Tudod mit ha felnövök akkor megkersem és feleségül megyek hozzá,mert úgy érzemhogy nagyon szeretem.
Rose: Mondanom kell valamit,Sincairhoz nem mehetsz feleségül.
Molly:Miért nem,te akarsz hozzámenni?
Rose:Sinclair az édesapád!
Molly:Tessék? De aztr mondta,hogy nem ismeri az apámat,hazudott nekem és te is hazudtál.
Másnap Sinclair távozni készült.
Sinclair:Rose mennem kell,gyertek velem, keresek nektek egy jobbhelyet.
Rose: Hol? A te házadban?
Sinclair: Oda nem vihetlek és főleg Mollyt nem vihetem oda,de egy barátomnál lenne neked munka.
Rose:Nem megyünk veled,maradunk. Ég veled Sinclair,te semmit sem változtál.
Sincalir: Uram köszönöm a vendéglátást,arra szeretném még kérni,hogy nagyon vigyázzon a kis Mollyra.,ő az én lányom.
Ivan: Nyugodjon meg uram,vigyázok rá is és az anyjára is.
Sinclair elment,Molly zokogva rohan utána.
Molly:Sinclair,ne hagyj itt! Hallod? Apa!
Sinclairnak nehezére esett,de nem nézett hátra úgy hagyta ott a zokogó Mollyt.
Rose amikor meghallotta lánya kiabálását ilyedten rohant ki,megkönnyebülve látta,hogy Sinclair elment.
Bent Molly nagyon sokáig sírt és rettentő dühös volt az anyjára.
Ivan újra próbálkozott Rosenál.
Ivan:Ugyan mát mit húzódozol,az a bajod,hogy én nem vagyok olyan előkelő mint az a ficsúr aki a porontyod apja?
Rose: Undorító disznó,hagyjon engem békén. Hozzám ne merjen érni.
Ivan:Mit képzelsz te magadról,te kis….Ha mégegyszer igy mersz velem beszélni megnézheted magad., és ne kényeskedj itt nekem,te aki összefeküdt egy férfival házasságon kívül.
|