Roz sokat beszélgetett Daviddel,sokszor csak ámult,hogy milyen esze van a fiunak.

David nagy kamasz létére mindig csatlakozott Rozhoz és Mollyhoz ha Roz mesét olvasott neki,imádta ezeket a meséket.

Egyébként is elég sokat játszott Mollyval, Mary aki szintén nagyon megszerette a cserfes kislányt kevéske szabadidejében boldogan játszott vele.

Margaretet mindez nagyon dühitette.

Margeret:Fiam már ezerszer elmondtam,hogy ne barátkozz azzal a lánnyal.

David:De akkor egész nap magamban legyek?

Margaret:Mielőtt idejöttek is jól elvoltál magadban nem?

David:De igen.

Richard zongorázni tanitotta Mollyt,feltett szándéka volt,hogy tökéletes úrhölgyet nevel belőle.

Margaretet közben megkérte a kertész,hogy költözzenek össze.

A lány nem tudott dönteni ezért tanácsot kért Roztól.

Margaret:Asszonyom,a tanácsát szeretném kérni,Ray a kertész megkért,hogy költözzek össze vele és nem tudom mit tegyek.

Roz:és mit mondott,feleségül vesz?

Margaret:azt nem mondta.

Roz:Szerintem először ezt kérdezd meg tőle és majd a válaszától függjön a te válaszod is.

Margaret:És mi van ha azt mondja,hogy nem!

Roz:Ezen majd ráérsz akkor gondolkozni.

Este most is mint szinte minden éjszaka Richard gondolatai a kis Mollyn jártak,úgy megszerette a kislányt mintha csak a sajátja lenne.

Molly a gondolatai továbbvándoroltak Rozra és bizony be kellett,hogy valja magának,hogy nem hagyja öt hidegen az asszony szépsége,egyre inkább Roz rabjává válik.