Roz vegyes érzésekkel fogadta,hogy Richard ennyire szereti a lányát.

Szerencsére Molly semmit sem vett észre anyja vívódásából és ő is teljes szívéből szerette Richardot.

Egyik nap Roz elhatározta,hogy elmondja félelmei Richardnak.

Roz:Richard kérem ne tápláljin hiú reményeket a lányomban.

Richard:Nem értem mire céloz

Roz:Molly egyre jobban szereti önt,már-már úgy mintha az apja volna,és én…

Richard:És miért ne lehetnék az apja.

Roz zavartan felugrott és elszaladt.

Később egy Maryval folytatott újabb összecsapás után elszakadt a cérna és kiment a kertbe sírni. Éppen ekkor hívta őt Richard.

Richard:Roz,én nem akartam megbántani…,Mi a baj,miért sírt?

Roz:Semmiért.

Richard:De hiszen könnyes a szeme.

Roz:Nem fontos,mit szeretne?

Richard:Az sem fontos.

Richard:Margaret,nem tudja miért sírt Roz délelőtt?

Margaret:Nem uram.

Estefelé Richard felolvasott Mollynak.

Addig Margaret odaosont Rozhoz.

Margaret:Mi a baj,mondta az úr,hogy délelőtt sírt,Mary miatt?

Roz:Nagyon kedves vagy,hogy aggódsz értem, de már jól vagyok,csak kicsit sok volt ez a mai nap. Menjél feküdj le nyugodtan,én  még szétnézek lefekvés előtt és bezárom az ajtókat.

Roz:Richard,mit keres ön itt,azt hittem már a szobájában van.

Richard:Hát,..ő..,én..,igazából csak egy pohár tejért jöttem le Mollynak.

Roz:ja ,..értem.

Richard: Már megyek is.

Elalvás előtt Molly mindig beosont a Richard szobájába és beszélgettek egy kicsit. Richard mindent szeretett volna megtudni az életükről.

Miután Molly visszament a szobájába és elaludt ismét Rozról álmodott mint mostanában minden éjjel.