Molly:Szép jó reggelt,ön itt van?

George:Igen,még az éjszaka érkeztem és most az apámat várom,hogy ő is megérkezzen.

Sinclair: Nézd fiam én úgy látom,hogy túlságosan sokszor felejted a szemedet a dadán,ha csak szórakozni akarsz vele az talán rendben van,de ne feledd ő csak egy alkalmazott.

George:Nálunk az alkalmazottak is meg vannak becsülve.

Sinclair:Igen tudom apád hülyesége ez.

 Kicsit később.

Sinclair:Wiliem,öreg barátom.

Wiliem: Nahát öregem,téged megfiatalított az apaság.

Wiliem: Sinclair,ki ez nő?

Sinclair: James dadája.

Wiliem:Téged nem emlékeztet valakire.

Sinclair:Dehogynem.

Sinclair: Molly engedje meg,hogy bemutassam régi barátomat Lord Wiliem Wintert.

Molly:Örvendek uram.

WiliemRészemről a szerencse kisasszony.

Molly:Bocsássanak meg,de nekem meg kell néznem Jamest.

Wiliem:Persze,menjen csak.

Wiliem:Te ez a lány kísértetiesen hasonlít Rosera, vajon nem a lánya,tudod ő is Molly .

Sinclair:Igen én is észrevettem,de ő ír származású,Burg hercergnél dolgozott ezelőtt és 23 éves.,míg Rose lánya csak 19.

Wiliem: Rose és a te lányod. Vajon mi lehet velük,tudod azóta sem akadtam a nyomukra,mintha a föld nyelte volna el őket 12 évvel ezelőtt.

Sinclair:Te még keresed őket?

Ezen az éjszakán Sinclair nem tudott elaludni,folyton a múlt emlékei üldözték.

Késő este Molly még kicserélte James pelenkáját és a használtat kivitte a kukába.

George:Molly mit keres kint ilyen késő éjszaka?

Molly:Csak James használt pelenkáját dobtam ki,és ön mit keres itt?

George:Csak erre sétáltam,nem tudtam aludni.

George:Kérem máskor ne jöjjön ki egyedül éjszaka,veszélyes lehet.

Molly:Csak nem aggódást hallottam a hangjában?

George:De igen ,azt, féltem,nehogy baja essék.

George:Jöjjön bekísérem mert még megfázik itt kint.