Egyik este Emily pont rosszkor lépett be a hálószobába.

Emily:Te kígyó. te cafka,nem szégyelled magad?

Emily:És te,nem igaz,hogy nem bírsz ellenállni a szolgálólányoknak.

Sinclair:Mit képzelsz magadról? Kezet mersz emelni egy Morgenre,a férjedre,ezt megbánod.

Emily:Jaj nagyon fáj a karom,lehet,hogy eltörted,te állat.

Sinclair:Meg is érdemled,legközelebb nem úszod meg ennyivel,ezt jól jegyzed meg.

Molly:Jövök már James,ne sírj,Emily mit keres itt?

Emily:Csak búcsúzom a fiamtól.

Molly:jó ég,mi történt önnel?

Emily:Sinclair megvert és legközelebb talán meg is öl,ezt nem várhatom meg.

Emily:El kell mennem,csak a kisfiam miatt aggódom.

Molly:Ne aggódjon én vigyázni fogok rá. De hová akar menni?

Emily:Nem tudom,világgá,csak el ebből az átkozott házból.

Molly:Menjen a Burg kastélyba és keresse Rose Burg hercegnőt,mondja hogy én küldtem,higgye el ott befogadják.

Emily:köszönöm Molly. Most pedig elbúcsúzom a fiamtól.

Emily:Szerbusz édesem,remélem még valaha látjuk egymást.

Molly:Gondoskodom róla, hogy ne felejtse el önt.

Emily:Köszönök mindent Molly,vigyázzon magára és az én kicsikémre.

Molly:Megígérem,hogy mindig mellette leszek,történjék bármi,nem hagyom el.

Emily:isten önnel Molly:

Molly:Viszont látásra Emily.