Molly gyorspostával küldött egy levelet Rosenak,amiben értesítette a történtekről s Emily érkezéséről.

Rose éppen vacsorázott,Richard még nem ért haza amikor csengettek.

Rose:Ez biztos Emily lesz.

Emily:Jó estét,Emily Morgen vagyok és Molly küldött, Burg hercegnőt keresem.

Rose:Én vagyok az,jöjjön beljebb,már vártam.

Pont ekkor ért haza Richard is.

Richrd:Á,ön Lady Morgen,örülök,hogy végre ideért,már nagyon vártuk.

Emily:Hogyhogy vártak?

Rose:Molly megírta az érkezését.

Emily:Ön nagyon hasonlít Mollyra:

Rose:Igen Molly a lányom

Emily:Hogyan? Hogyhogy?

Rose:Ez egy nagyon régi  történet.

Emily:Ha nem sértem meg vele kérem mondja el,mert nem értem hogy egy hercegkisasszony hogy szegődhet el dadának,nem értek semmit.

Rose:Rendben.

Rose:Tudja sok évvel ezelőtt a Winter birtokon szolgáltam,ott ismerkedtem meg az ön férjével aki elcsábított,teherbeejtett és elhagyott. Amikor Wiliem Winter másodszor megnősült az új úrnő nem bírt minket elviselni ezért Mollyval elszöktünk. Sokáig egy koszos fogadóban laktunk itt ismét találkoztunk Sinclairral de hiába látta kétségbeesett helyzetünket,nem segített,másodszor is elhagyott minket,aztán szerencsére találkozunk Richarddal akivel egymásba szerettünk,és most itt vagyunk,Molly azonban nem tudta feldolgozni amit az apja tett és elhatározta,hogy  a fejére olvassa Sinclairnek a bűnét. Ezért állt be önökhöz,.

Emily:Ez elképesztő

Rose:Tudom,de ne haragudjon úgy hallom felkelt a kislányom.

Emily:Önnek van egy kislánya?

Rose:Igen ő az.Colette.

Rose:Meg akarja fogni?

Emily:Jaj de édes vagy,de gyönyörű vagy.

Richrad:Hallottam minden elmondtál neki.

Rose:Igen,de nagyon aggódom Molly miatt azok után amit Emily elmondott Sinclair még rosszabb lett mint volt.

Richard:Ne félj,megígérte,hogy ha bajban van akkor szól..

Pár nap múlva Molly örömmel olvasta Rose levelét,hogy Emily szerencsésen megérkezett.