Goerge:Jó reggelt ,nos mi az ígérted?

Molly:Ő az,megértem Emilynek,hogy soha nem hagyom el a fiát.

George:Szökjünk e innen és vigyük magunkkal Jamest is.

Molly azon gondolkozott,hogy nem is rossz ötlet amit George javasolt,szökjenek el Jamessel együtt.

Molly:Gyere kicsikém,most elmegyünk innen, és hamarosan találkozhatsz a mamival is.

Sophie:Hová,hová? Csak nem a szökés jár a fejedben?

Molly:Dehogy,csak sétálunk egy kicsit.

Sophie:Azt hátul a kertben is lehet.

Molly bosszankodott,hogy Sophie megakadályozta a szökésüket.

Molly:Lehet,hogy Wiliemnek el kellene mondani mindent,a teljes igazságot és akkor ő segítene. Ő biztos megértene ha tudná,hogy Rose lánya vagyok.

Sinclair:Mi volt reggel kint az utcán az a kiabálás?

Sophie:Semmi,csak Mollyval beszélgettem.

Sinclair:Hát jó hangosan.,most menj nézd meg ki jött már megint.

Sophie:Jó napot kit keres?

Mary:lord Morgent,a Burg kastélyból jöttem és Mollyról akarok vele beszélni.

Sinclair:Tehát azt mondja,hogy Molly nem is dadus,hanem a herceg lánya?

Mary:Csak a fogadott lánya.

Sophie:Ez nem lehet igaz,kérdezzük meg tőle.

Sophei:Te tényleg nem dadus vagy?

Mary: Szerbusz Molly.

Molly:Úr isten Mary,mit keresel te itt?

Sinclair:Mary elmondta az igazat rólad,mi okod volt rá,hogy a bolondját járasd velünk?

Molly nem válaszolt,hanem felrohant a szobájába.

George követte.

George:Tényleg igaz? Mondd,hogy nem hazudtál nekem. Kérlek Molly,ugye nem.

Molly:Sajnos igen,de én el akartam mondani,csak….

George:Mikor? Mikor akartad elmondani,amikor már teljesen bolondot csinálok magamból?

Molly egész nap ki sem mozdult a szobájából.

Molly:Jaj apa. azt mondtad,ha bajba kerülök akkor szóljak neked és jössz,de te már nem tudsz nekem segíteni.

Anya,te viszont tudsz,nem akarok én már bosszút,csak Georgeot .

Gyorsan írt is egy táviratot Rosenak amiben csupán ennyi állt.”anya baj van,gyere gyorsan”