Odakint vakított a nap,a behúzott függönyök mögül behallatszott a madarak vidám csiripelése. Az öreg diófa volt a kedvenc helyük, ilyenkor nyáron rengetegen bújtak meg a hűs lombok között. Edina, Zoltán és Emese csendben ültek a bent a félhomályban. A már-már nyomasztó csendet és mozdulatlanságot Edina cipőjének kopogása szakította félbe,felállt és kihúzta a nehéz vastag függönyöket,hirtelen szinte bántóan tört be a fény,pár pillanatig mind a hárman hunyorogtak. Edina megállt a szoba közepén körbenézett majd zokogva rogyott le a kanapéra:

-Bocsáss meg nekem,kérlek,kérlek anyukám bocsáss meg. –suttogta elhaló hangon Edina.

-SS,nyugodj meg drágám.-ölelte át Zoltán.

-Istenem, nem tudtam neki elmondani mennyire szerettem.- zokogta Edina és Zoltán nyakába borult.

-Tudta ő azt.-próbálta nyugtatni Zoltán.

Emese könnybelábadt szemmel nézte szüleit. Hiába volt  már 14 éves  még sem igazán értette,hogy az édesanyja miért van ennyire kiborulva a nagyanyja halála miatt amikor addig amíg élt nem igazán találkoztak. Régi emlékei között kutatva fel-fel rémlik néhány kép a nagyanyjáról, de semmi több, igazából nem is ismerte a Őt.

  Kintről behallatszott egy autó hangja ami megállt a kapu előtt,pár másodperc múlva belépett a szobába Rita néni, aki némán Edinához lépett és szorosan átölelte, erre Edina még jobban sírni kezdett. Emese csak nézte a két nőt,majd felállt és kiment a kertbe, lefeküdt a fűbe és az égen az állandóan alakjukat változtató bárányfelhőket nézte. Teljesen megszünt körülötte a világ,szinte lebegett a semmiségben,egészen könnyűnek érezte magát,olyan volt mintha szellő lenne. Körberepült a kerten,át a szépen gondozott virágágyások felett, át az öreg diófa felett,megsimogatta fészkekben csiripelő fiókákat, hirtelen a fa alatt lévő padra nézett és meglátta Őt, ott ült és rámosolygott. Odarepült hozzá, akkor látta, hogy Ő is szellő, meg akarta szólítani de nem jött ki hang a torkán, ám Ő csak intett, megfogta a kezét és együtt berepültek a házba,Emese látta ,hogy a felnőttek csendben beszélgetnek, Ő odarepült Edinához és gyengéd csókot lehelt az arcára. Edina mintha megérezte volna, meglepődve nézett körül a szobában,majd ismét Rita nénihez fordult, Ő csak békésen mosolygott ismét intett Emesének  és továbbszálltak. Könnyedén belebegtek a hálószobába ,Ő kihúzta a fiókot  a legaljáról elővett egy kopott könyvet és letette az ágyra. Emese már nyújtotta a kezét a könyvért,de hirtelen újra nehéz lett a teste, az agyába eleinte tompán,majd egyre élesebben hatolt be valakinek a hangja.

-Emese,kicsikém,ébredj

Emese kinyitotta a szemét,majd gyorsan vissza is csukta,bántotta az erős fény. Kezét a homlokához emelte napellenzőként és ismét kinyitotta a szemét, az anyját látta maga előtt amint kisírt szemmel felé hajolt és a haját simogatta.

-Gyere drágám indulnunk kell.-szólt csendesen Edina

-Anya én láttam a nagyit. Repültem vele.

-Jajj drágám remélem nem kaptál napszúrást amíg itt aludtál kint a napon,hadd nézzem a homlokod. Jól van nincs lázad,akkor biztosan csak álmodtad.

Az kapuból behallatszott az autó dudája. Aki dudált az már igencsak türelmetlen volt.

-Gyere , Zoltán és Rita néni már csak ránk várnak,nem késhetünk el-nógatta Edina.

  Az autóban nagyon meleg volt,Zoltán be akarta kapcsolni a légkondit, de Rita néni kikapcsoltatta vele,mert megfájdul tőle a torka.

Végre megérkeztek a temetőbe,páran már voltak ott. Bementek a ravatalozóba,középen ott volt a koporsó a tetején egy hatalmas piros rózsákból álló koszorúval. Emesének beugrott, hogy a nagyanyja kertjében is csak piros rózsák vannak.

Leültek a koporsó mellett elhelyezett székekre,egyre többen jöttek,sokan virágot is hoztak és szinte mindenki megnézte őket, a legtöbben sajnálkozva,de volt olyan is akinek a szeméből simán ki lehetett olvasni, hogy arra gondol,„Na mi van lám a temetésére mégiscsak eljött a lánya, szép kis gyerek mondhatom.” Emese ilyenkor legszívesebben felállt volna és kiosztotta volna őket.

Végre megjött a pap is, beszélt,beszélt és beszélt. Edina és Rita néni nagyon sírtak,meg egy páran a többiek közül is. Nagy sokára véget ért a beszéd, fekete öltönyös,fehér kesztyűs férfiak jöttek be, leemelték a koporsót, egy autóra tették és elindult mindenki az autó után.

Pár méter után az autó megállt egy nyitott sírgödörnél, leemelték a koporsót és szépen lassan leengedték a sírba. Betemették a sírt, rárakták a rengeteg virágot és elmentek. Az emberek jöttek sorban részvétet nyilvánítani Edinának,Rita néninek és Emesének, volt aki Zoltánhoz is odament,de az emberek nagy része őt kihagyta,sőt volt aki vádlón nézett rá. Emese egy idő után már szinte rosszul volt a sok idegen puszitól és öleléstől,ezért inkább hátrábbhuzodott Zoltán mellé. Egy darabig csak álltak, majd Zoltán megfogta a kezét és körbejárták a friss illatos virágokkal beborított sírt, végül megálltak a kis földbeszúrt kereszt előtt. Emese odafordult és elolvasta mi van ráírva:

„Itt nyugszik Papp Tamás, élt 54 évet és felesége Papp Tamásné született Kovács Júlia, élt 72 évet. Béke poraikra”

-Hiszen a nagypapa is ide van eltemetve- villan Emese agyába,-Őt nem is ismertem.

         Gondolataiból Zoltán zökkentette ki.

-Indulunk

   A házban hűvös volt, libabőrösök lettek ahogy beléptek, Edina,Zoltán és Rita néni kávét ittak, Emese pedig elindult a hálószoba felé. Az ajtó könnyedén nyílott,bent  félhomály volt  és egy kicsit állott szag,hiszen az ablakok be voltak zárva és a függöny is be volt húzva.

Odalépet az abalkhoz, kihúzta a függönyöket és kitárta az ablakot,szinte minden mozdulata ugyan olyan volt mint pár órája az anyjáé. A beözönlő fényben csillogva táncoltak az apró porszemek, és az ágyon ott volt a könyv. Emese először megdöbbent,

-Tehát nem álom volt?

Óvatosan nyúlt érte, alig merte megérinteni. Mikor végre kézbe vette akkor látta,hogy az nem is könyv hanem napló. Remegő kézzel és gyomorral nyitotta ki. Az első oldalon egy megsárgult fénykép volt ami egy kislányt ábrázolt. Alatta a következő megkopott írás volt olvasható:

„Kedves naplóm,ma vagyok 10 éves és a szüleimtől kaptam ezt a naplót.

Ez vagyok én:”

Emese leült a sarokban árválkodó hintaszékbe, ami nyikorgott alatta és tovább lapozott.