Ma reggel megszületett az öcsém. Apuval és nagyival  egyből rohantunk be a kórházba. A felnőttek nagyon el voltak tőle ájulva,hogy milyen kis édes,nekem nem tetszett annyira,szerintem olyan mint egy kis manó,pici feje van pár száll fekete hajjal,elég pirosas és kicsit ráncos a bőre. Amikor megmutatták az ajtó üvegén keresztül és anyu ott ált mellette úgy néztek apuval egymásra,hogy még az én szívem is nagyot dobbant. Később nagyi és én hazamentünk,de apu még maradt. Hazafelé nagyi elég rosszkedvű volt ahhoz képest,hogy most született meg a második unokája. Amikor hazaértünk közöltem is vele ,először csak legyintett,de aztán úgy döntött,hogy elmondja mi aggasztja.

-Nagyi:Tudod Julikám,attól félek,hogy édesanyád ismét szenvedni fog apád miatt.

-Júlia:Miért,olyan jól megvannak és láttad ma hogy néztek egymásra?

-Nagy:Igen,éppen ez az amiért félek,azt hittem anyád és Tibi között kialakul valami ami lehet,hogy sikerült is volna,ha apád nem jön vissza. De úgy látom Anna még mindig szereti apádat és félek,hogy mi lesz ha majd visszamegy az új családjához.

-Júlia:De nem kell,hogy visszamenjem. Ha kibékülnek akkor maradhat itt és úgy élünk majd mint régen.

-Nagy:Miért,neked azt mondta,hogy maradni akar veletek?

-Júlia:Nem,sajnos nem.

-Nagyi:Na látod erről beszélek.

Elhatároztam,hogy megvárom aput hogy hazaérjen és megkérdezem tőle,hogy mik a szándékai.

    Jöhetne már apu, hiszen már lassan 20 óra.

    Végre,megjött,rohanok hozzá,majd leírom mire jutottunk.

-Emese:Hú,már itt is elég késő van ideje indulnunk.

-Dani:Legalább azt olvassuk el,hogy mit beszélt az apukájával.

-Emese:Ma már nem,majd legközelebb,vagy majd elmondom ha addigra én elolvasom.

-Dani:Oké,menjünk,hazakísérjelek?

-Emese: Az kitérő neked nem?

-Dani:Á,nem nagy kitérő.

Emese és Dani elindultak hazafelé és arról beszélgettek,hogy mind a ketten egykék,pedig mennyire örülnének egy testvérnek. Dani óvatosan az Emese keze után nyúlt és megfogta,Emese először meglepődve nézett rá majd kedvesen rámosolygott,Dani fülig érő vigyorral válaszolt a mosolyra. Ebben a pillanatban feltűnt  a sarkon az osztályból pár srác,Nagy Csaba,Tóth Robi és Balogh Zoli,Emese gyorsan elhúzta a kezét Danitól és egy kicsit távolabb húzódott tőle.

-Csaba:Sziasztok,ti meg merre jártok így együtt?

-Emese:Sziasztok,mi nem együtt járunk,csak éppen az előbb futottunk össze és a sarokig együtt megyünk.

-Csaba:Ja,azt hittem már,hogy ti együtt jártok.

-Emese:Dehogy,honnan szeded ezt a hülyeséget?

-Zoli:Azt mondják sokat lógtok együtt,mondtuk is Csabának,hogy jó lesz ha igyekszik,mart még lenyúlnak előle.

-Csaba:Fogd be szád te idióta! Á,ne is foglalkozz velük,tiszta barmok,hiszen tudod.

-Emese:Ja,igen.

-Robi:Megyünk az arnyatóhoz ökörködni,nem jösztök velünk?

-Csaba:Ja,ilyenkor esténként oda szoktunk járni ott lehet marhulni,senki nem hallja,jösz?-nézett kérdőn Emesére?

-Dani:Nekünk már mennünk kell haza.

-Csaba:Nem is téged hívtalak,hanem Emesét.

-Dani:Szerintem már neki is  haza kellene menni.

-Csaba:Mi van,ő a bébiszittered?-kérdezte gúnyosan Emesétől.

-Emese:Nem,nincs bébiszitterem és veletek megyek. Szia Dani.

-Dani:De,Emese….szia.

Azzal kis társaság Daninak hátat fordítva nagy nevetgélések közepette elindult azon az úton amin még pár perccel ezelőtt ők jöttek ketten kézen fogva.