Hosszasan csörgött az ébresztőzene a mobilon. Emese nagyon nehezen bírt felkelni.

  Este még sokáig nem bírt elaludni,egyfolytában az járt a fejében,hogy aznap este a  hülyeségével 14 és fél évesen már  elvesztette a szüzességét,még a naplót sem volt kedve olvasni.

  Végül csak összeszedte magát és kinyomta az ébresztőt. Kikászálódott az ágyból,beállt a zuhany alá,a vizet direkt hidegebbre állította mint szokta,remélve ettől teljesen felébred. Dideregve szállt ki a vízsugarak alól,gyorsan beburkolózott a fürdőlepedőjébe és visszament a szobájába felöltözni. Mielőtt kiment reggelizni még gyorsan megnézte a bugyiját,hogy kiment-e teljesen belőle a vér,mert még előző este gyorsan kimosta,nehogy az anyja észrevegye,mert akkor minden kiderülne,hiszen két hete múlt el a menstruációja,tehát Edina egyből tudná,hogy nem azzal kente össze a bugyit,szerencsére semmi sem látszott rajta így betette a fiókba.

A konyhában az asztalon ott volt kikészítve a reggeli és a szokásos levél az anyjától.

„Kicsikém,ma lehet,hogy később jövök haza,itt van a pénz ha hazajöttél az iskolából ugorj le a közértbe és vegyél kenyeret,tejet,virslit,sajtot és ásványvizet is. Zoltán is késni fog. Ha lehet akkor ma ne menj el sehova,mert ha hazaérek valamit meg kell beszélnünk. Légy jó,puszi:Anya”

Fintorogva tette le a levelet.

-Már megint nekem kell bevásárolnom,úgy utálom,amikor Irma néni a pénztárnál mindig megkérdezi,hogy van-e már udvarlóm. Mi köze hozzá.

  Fél nyolckor ideje volt elindulni az iskolába. Remegő lábakkal és torkában dobogó szívvel lépett be a kapun és amilyen peches volt pont Csaba volt az első ember aki szembe jött vele.

-Szia,mizu?-kérdezte a fiú kicsit fölényes mosollyal.

-Szia,semmi,miért mi lenne?

-Nem volt semmi gáz otthon az este?

-Nem,miért lenni kellett volna?

-Nem,csak nem vették észre az őseid,hogy egy kicsit piaszagod van?

-Nem volt piaszagom,különben is egyből lezuhanyoztam.

-Figyu amit történt…

-Felejtsük el,nem akarok róla beszélni

-Oké,csak azt akartam mondani,hogy sajnálom,nem akartam,csak…

-Mondtam,hogy nem akarok róla beszélni-felelte Emese egy kicsit élesebb hangon a szokásosnál és otthagyta Csabát. Bement az osztályba és leült Adél mellé.

-Mi van veled,tök szarul nézel ki?-kérdezte Adél

-Semmi.

-Na ne hülyíts látom,hogy valami bajod van.

-Tegnap csináltam egy nagy hülyeséget.

-Mit? Megmutattad anyukádnak a naplót és elvette?

-Nem,még attól is nagyobbat.

-Huha,ez komolyan hangzik,mesélj.

-Tegnap este elvesztettem a szüzességem.

-Mi??? De egy szemétláda ez a Dani..

-Nem,nem Dani volt.

-Akkor ki?

-Csaba.

-Tessék? A Nagy Csaba?

-Igen.

-De hogy mikor?

-Majd hazafelé elmesélem,itt meghallhatja valaki.

-Sziasztok-lépett oda Dani

-Szia-köszöntek neki mind a ketten kórusban.

-Jól szórakoztál az este?-kérdezte a fiú félénken mosolyogva.

-Köszi jó-felelt Emese kicsit mogorván.

-Te ő  is tudja.-kérdezte Adél csodálkozó szemekkel.

-Remélem nem.