1.rész: Az új város

Agnese Mambo egy 20 éves, olasz származású lány. Veronavárosban élt szüleivel, amíg elege nem lett abból, hogy mindenki úgy bánik vele, mint egy hisztis háromévessel. Elsőnek a bankba ment, ahonnan kivette az összes megtakarított pénzét, pontosan 4000000 simoleont. Innen azonnal berontott egy autókereskedésbe, ahonnan már egy piros Ford Focus-szal távozott. Innen egy újságárushoz ment, és vett egy lakáshirdetésekkel teli magazint, amiben a családi ház rovatnál meg is találta álmai otthonát. Egy gyönyörű, Virágvégében lévő házba költözött.

Íme Agnese új otthona. Teljesen berendezve vette meg, csak az ágyat, a laptopját és természetesen az autóját hozta ő.

A nagy lótás-futás közepette arra még nem is volt ideje, hogy riasztót szereltessen újdonsült autójába, így azonnal egy autószerelőhöz ment. Sajnos közben esni kezdett az eső, aminek a lány nem igazán örült, nagyon sajnálta ugyanis, hogy szép autója és frissen besütögetett haja el fog ázni, de eső ide vagy oda, a riasztót mégis nagyon fontosnak tartotta. Mire hazaért, elállt az eső, ráadásul a haja sem ázott el. Minden oka megvolt a boldogsághoz.

Minden ruháját otthon hagyta, hogy mindenkinek megmutassa, ő egy teljesen független nő, nincs szüksége arra, hogy a szülei vegyék meg a ruháit. Ezt már kezdte kicsit megbánni, mert nem tudta, hogy itt is olyan jó ruhák vannak, mint Veronában. Azért elindult a helyi ruhaboltba, Belle butikjába. Miután kellő mennyiségű ruhát, magazinokat és két számítógépes játékot vett, megismerkedett egy helybéli lánnyal, Natalie-val. Remekül megértették egymást, és telefonszámot is cseréltek.

Amikor Agnese hazaérkezett új szerzeményeivel, megismerkedett a postással, River Ponsszal. Amikor megpillantotta ízléstelen dzsekijét odalépett hozzá, és 100 simoleon borravalóval ajándékozta meg.

-Kérlek, fogadd el tőlem ezt a kis pénzösszeget, és vegyél magadnak egy ízlésesebb dzsekit, és ne hordd többé ezt a visszataszító darabot.

-Hűha! Ön a legjobb vendégem Agnese!-válaszolta a kis postás és zsebre tette a pénzt.

Délben Agnese csak egy szalámis szendvicset készített magának. Nem tudott főzni, mert náluk ez mindig a szobalány dolga volt. A lány így is nagyon elégedett volt, és egyáltalán nem bánta, hogy elköltözött.

Egy óra fele a szomszédok eljöttek, hogy üdvözöljék az új lakót. Egy Ágnes nevű, kedves nővel nagyon jól összebarátkoztak.

A vendégek távozása után River felhívta Agnesét, és felajánlotta, hogy ha Agnese vele vacsorázik, akkor még a nadrágját és a sapkáját is kicseréli. Agnese a lehető legkedvesebben utasította vissza a lelkes fiút.

Este tv-t nézett, és közben arra gondolt, hogy milyen jó így, hogy nem kell az anyját hallgatnia, aki mindig azzal piszkálta, hogy nézzenek inkább komolyzenét.

Mielőtt lefeküdt volna, felhívta szintén kitagadott, jóakaró nagynénjét, hogy elmondja, minden rendben van és nagyon jól érzi magát. Elmondta, milyen jót nevetett River-ön. Nénikéje olyan harsányan nevetett, hogy el kellett tartania a kagylót a fülétől, nehogy megsüketüljön.

Fáradtan, de boldogan, új élményekkel gazdagodva feküdt le, hogy aztán mély, pihentető alvásba merüljön.