Lucy:Szia Robert,már hazajöttél?

Robert:Áramszünet volt és hazaküldtek bennünket,gyere ülj le egy kicsit.

Lucy:Szivesen leülnék,de mennem kell vacsit készíteni.

Edith a nagy összebalhézás óta kerülte Jasont és jól összebarátkozott Hollyval.

Jason viszont nem nagyon tudott a munkájára figyelni,mert egyfolytában Edith járt a fejében. Kitöltötte minden gondolatát.

Robert:Mi finomat csinálsz?

Lucy:Pulykát.

Robert:Az a kedvencem.

Lucy:Tudom.

Robert:Lucy…

Lucy:Hm?

Robert:Figyelnél rám egy kicsit?

Lucy:Bocsi,de most nem tudok.

Thomas:Öregem igazán kinyöghetnéd már neki.

Robert:Miről beszélsz?

Thomas: Lucyról,csak a vak nem látja,hogy le nem veszed róla a szemed mostanában,látom újra kezdesz éledezni tesókám.

Robert:Igen valóban jó hatással van mindenkire az itt eltöltött pár hónap.

Lucynak az járt a fejében,hogy vajon mit szeretett volna mondani neki Robert,annyira elmélázott,hogy nem vette észre a ruhájára fröccsenő olajat ami pillanatok alatt tüzet fogott. Kis híján megismétlődött a sok évvel ezelőtti tragédia. Szerencsére Edith  észrevette és elkezdte oltani,mire megjöttek a tűzoltók már nem sok dolguk maradt.

Robert:Jaj Lucy!

Lucy:Annyira megijedtem,egyből anya jutott az eszembe és az,hogy én is ugyan úgy halok meg.

Robert:Szerencsére nem esett bajod.

Lucy:Hála Edithnek.

Jason:Köszi,hogy megmentetted a nővérem életét.

Edith:Más is ezt tette volna.Figyelj ki az az Annie?

Jason:Hol hallottad a nevét?

Edith:Robert és Thomas is ezt a nevet suttogta amikor megtudták mi történt Lucyval.

Jason:Annie az édesanyánk volt és egy konyhatűzben halt meg sok-sok évvel ezelőtt.

Edith: Ó,ne haragudj,hogy megkérdeztem.

Jason:Nem haragszom én nem is ismertem még annyira pici voltam,és az még a régi otthonunkban történt.de azért zárjuk le a témát.

Edith: Rendben.

Edith:Tudod,hogy megleptél most?

Jason:Mivel?

Edith:Hogy normálisan beszélgetsz velem és nem harapod le a fejem.

Jason:Azt hiszem tudok még más meglepetést is okozni.

Jason megragadta Edithet,magához rántotta és megcsókolta.

Edith:Ez mi volt?

Jason:Nem jöttél rá?Akkor megmutatom mégegyszer.

Ezuttal mivel nem érte Edithet meglepetésként a dolog boldogan simult Jason karjaiba.

Edith:Ha tudnád,hogy mióta vártam már ezt a percet.

Jason:Én is,és bocsáss meg amiért olyan durva voltam veled,csak megijedtem a saját érzéseimtől,még soha senki nem volt rám akkora hatással mint te az első perctől kezdve.-vallotta be Jason miközben ölben vitte Edithet a hálószobája felé.

Ezután már nem sokat beszélgettek.

Robert:Képzeljétek nagy újságom van,tegnap este olyat láttam amit el sem fogtok hinni.

Thomas,Lucy:Mit láttál,

Robert:Jason és Edith a konyhában csókolóztak.

Thomas:Biztos csak képzelődtél,hiszen Jason ki nem állhatja Edithet.

Robert:Pedig nem képzelődtem láttam őket.

Lucy:Gratulálok.

Edith:Mihez?

Lucy:Tudod,hogy az én szobám a Jasoné mellett van,és nem túl vastagok a falak.

Edith:Tehát tudod?

Lucy:Aha,és Robert is látott benneteket a konyhában,de nagyon örülök neki,végre valaki kizökkentette az öcsémet a maga kis bezárt világából.