Edith távozása után pár héttel új lakó költözött a szomszédba,rögtön át is ment a Moore családhoz bemutatkozni.

Thomas:Helló Thomas Morre vagyok,üdv a szomszédban.

Natheniel:Szia,Nathen Jons vagyok,és köszi a szívélyes fogadtatást.Ja és szólits csak nyugodtan Nat-nek.

Robert:Gyere bemutatlak a többieknek is.

Nat:Szóval te író vagy?

Jason:valami olyasmi,pont most lett kész az első regényem,elküldtem pár kiadónak,most a válaszukra várok.

Lucy:Jól esne most egy kis kikapcsolódás a jakuziban,ki tart velem?

Nat:Én megyek.

Jason:Én viszont nem

Nat:mond hogy lehet az,hogy ennyi férfi között te egyedül élsz?

Lucy:Így hozta az éle,és te miért vagy egyedül?

Nat:keresem az igazit.

Lucy:Megyek mert mindjárt hazaér a lányom.

Lucy:Hogy lehet ez Holly? Miért kaptál kettest a matek házidra?

Holly:Hát,nem tudom.

Lucy:Nem csináltad meg teljesen,igaz?

Holly:Igen anya.

Lucy:Többet ilyen elő ne forduljon,rendben?

Holly:Igen anya.

Ezentúl Nat minden szabadidejét a Moore családnál töltötte,a kis Holly valósággal rajongott érte.

Jason örömteli telefonhívást kapott,egy kiadó komolyan érdeklődik a regénye után,hamarosan megérkezik a kiadó vezetője,hogy megbeszéljék a részleteket.

Férfi:Nos uram az ön regénye igazi gyöngyszem,nagyon örülnék ha meg tudnánk egyezni.

Jason:Szerintem semmi akadálya,fáradjon be.

Thomas:Sok sikert öcskös,és ne ugorj bele az első ajánlatba.

Férfi:Ha a Virágélet beváltja a hozzá fűzött reményeket akkor bizony előfordulhat,hogy hetekre el kell majd utaznia ide-oda dedikálni,remélem nem gond?

Jason:Nem,nem gond.

Nat:Szia Lucy,csak azért jöttem,hogy áthívjalak ebédelni,átjösz?

Lucy:Mindjárt,csak beszaladok és megfésülködöm.

Lucy:Thomas,de jó,hogy hazajöttél,ha Holly hazajön a suliból leülnél egy kicsit matekozni vele?

Thomas:Persze,nagyon szivesen,de te hová mész?

Lucy:Nat meghívott ebédre.

Thomas:És mi van Robettel?

Lucy:Semmi,tudod nem fogok rá addig várni amíg már vén nyanyóka leszek. Nézd én még fiatal vagyok,szükségem van egy társra.

Thomas:és az a társ szerinted Nat?

Lucy:Nem tudom,de ha egyfolytában csak arra várok,hogy Robert mikor dönti már el végre,hogy mit akar,lehet,hogy kifutok az időből.

Lucy:Miért költöztél el a régi otthonodból?

Nat:A menyasszonyomat rajtakaptam a legjobb barátommal,szakitotunk és arra gondoltam jobb ha elköltözök.

Lucy:Szörnyű lehetett,lassan sikerül túltenni magad rajta?

Nat:Ha veled vagyok akkor teljesen.

Nat:Lucy nem gondoltál még rá,hogy esetleg több is lehet köztünk barátságnál?

Lucy:azaz igazság,hogy megfordult már a fejemben,de valószínüleg nem menne a dolog.

Nat:Robert miatt ugye?

Lucy:Igen.

Thomas:Emlékszem amikor pár hónapja ugyanígy ültünk itt és akkor is valami hasonlót mondtam mint amit most is fogok,csak most már lehet,hogy késő.

Robert:Miért késő?Mi késő?

Thomas:Az,hogy eldöntsd mit akarsz Lucytól!A francba is szedd már össze magad végre és mond meg neki!

Robert:Most miét ordítozol?

Thomas:Lucy mostanában elég sokat lóg együtt Nattel,most pedig elment a lakására.

Robert:Mikor?

Thomas:Még a délelőtt.

Lucy:Mennem kell,nagyon jól éreztem magam.

Nat:Én is és örülök,hogy eljöttél.

Lucy:Robert,te meg mit csinálsz itt kint?Mindjárt besötétedik.

Robert:Rád vártam.

Lucy:Miért,csak nincs valami baj?

Robert:Nem,nincs baj,csak valami nagyon fontosat akarok mondani neked.