Thomas:Lucy,Robert! Gyertek gyorsan,most hívtak az iskolából,hogy amikor kiosztották a dolgozatokat Holly ahogy meglátta felugrott és elszaladt,keresték már mindenütt,de nem találják.

Robert:De hát mi történhetett,mi ütött adda a lányba?

Lucy:Jaj biztos azért,mert valamelyik nap leszidtam a kettes matekházi miatt.

 Robert:Vajon,hová mehetett,remélem nem lesz semmi baja.

Nat:Holly! Te meg mit keresel itt? Nem az iskolában kellene még lenned?

Holly:Baj van,bemehetek?

Holly:A múltkor anyától szidát kaptam egy kettes miatt,most pedig egyes lett a dolgozatom,én nem akarok hazamenni,mert megint leszidnak.

Nat:De jogosan,miért nem tanultál?

Holly:Mert játszottam.

Nat:Akkor igaza van anyádnak.

Holly:Nat,ha felnövök majd feleségül veszel?

Nat:De én addigra már majdnem öregember leszek.

Holly:Az nem baj,én akkor is a feleséged akarok majd lenni,12 év nem nagy korkülönbség.

Nat:Rendben van,ha megengeded,hogy felhívjam a szüleidet és hazamész velük akkor én is megígérem,hogy ha felnősz akkor majd megfontolom a dolgot.

Holly:Oké

Robert:Most hívott Nat,hogy Holly nála van.

Lucy:Már megyek is érte!

Lucy:Hol van Holly?

Nat:Szia Lucy,ne aggódj már lefektettem aludni,kicsit kimerült.

Nat:Menj haza te is,holnap hazaviszem.

Lucy:Annyira aggódtam érte.

Nat:Tudom,de muszáj volt először elnyerni a bizalmát és csak utána telefonálhattam, mert így legalább tudjuk,hogy bennem bízik és ő is tudja,hogyha bármi baja van hozzám mindig jöhet.

Lucy:Köszönöm Nat,olyan rendes vagy, hogyan hálálhatnám meg?

Nat:Hát….,lenne egy két ötletem,de sajnos tudom,hogy hiába.

Lucy:Igen hiába,örülök,hogy barátok vagyunk,kérlek ne rontsd el.

Nat:Oké rendben,és bocsi.