Thomas:Nem is gondoltam volna,hogy ilyen rendes pasas ez a Nat.Tényleg,elmondtad Lucynak?

Robert:Nem mert pont akkor rohantál ki,hogy Holly eltünt.

Jason:Akkor meg menj és mond meg neki most,kint van az udvaron.

Robert:Lucy,már a múltkor is szerettem volna neked mondani valamit.

Lucy:És mit?

Robert:Én …

Robert nem tudta befejezni a mondandóját,mert Lucy megölelte és megcsókolta,amit ő örömmel viszonzott.

Thomas:Sziasztok,megyek dolgozni és tesókám gratulálok,örülök annak amit az előbb az udvaron láttam,már éppen ideje volt.

Lucy és Robert ezután együtt töltötték az éjszakát.

Robert:Tudod milyen régóta meg akartalak már csókolni?

Lucy:És miért nem tetted?

Robert:Mert féltem,hogy visszautasítasz.

Thomas:Sziasztok,csatlakozhatok?

Lucy:Persze,megyek szólok Jasonnek is,hogy jöjjön reggelizni.

Robert:Jason,fejezd már be az önsajnálatot.

Thomas:Robertnek igaza van.

Lucy:Igen,itt az ideje,hogy végre összeszedd magad. Edith már több mint egy éve elment a te hülyeséged miatt,vagy felhívod,vagy keresel magadnak valaki mást.

Jason:Hagyjatok már békén.

Jason:Megyek inkább és felveszem a telefont.

Jason:Igen Jason Moore vagyok….rendben akkor várom.