Lucy:Hagyd már én is be tudok ágyazni,nem kell kiszolgálni.

Edith:Nem szolgállak,csak segítek.

Lucy: Akkor holnap sütök két nagy tortát a fiúknak.

Edith:Köszi,nagyon aranyos vagy,de ne fáraszd magad,Jasson már megrendelte a tortákat.

Holly:Anya én nagyon örülök neki,hogy lesz egy kistestvérem,de igaza van apának,többet kéne pihenned.

Lucy:De hát miért?

Holly:Anya,ne haragudj,de már lassan negyven éves leszel és ilyen korban már veszélyes a terhesség.

Lucy:Butaságokat beszéltek,nagyon jól érzem magam.

Lucy:Szépek a torták,de én szebbet sütöttem volna.

Edith:Belegondoltál,hogy már 4 évesek?

Jasson:Igen pedig olyan mintha még csak tegnap születtek volna.

Edith:akkor  boldog születésnapot kicsikéim.

Az apróságok tündéri kis tipegőkké cseperedtek,először Harry

Aztán pedig Gerry

Thomas órákon át el tudta nézni ahogy az unokaöccsei játszanak és néha verekednek.

Jasson:Most hogy ismét együtt vacsorázunk el szeretném mondani,hogy arra jutottunk Edithel hogy elköltözünk egy saját házba.

Robert:De miért?

Edith:Nektek is hamarosan megszületik a bébi és Holly is végez az egyetemen és akkor már egy kicsit szűkös lenne ez a ház ennyi embernek.

Edith:De ugye nem baj,hogy el akarok költözni ebből a házból?

Jasson:Nem,bár sok szép emlék fűz ide,az első csókunk,az első együtt töltött éjszakánk,egy kicsit fáj érte a szívem,de örülök is az új életünknek.

Edith: Az előző házatokból is nehéz volt eljönni?

Jasson:Igen onnan nagyon nehéz,pedig oda szinte csak szomorú emlékek fűztek.

.

Robert:Jó reggelt ti már fent vagytok?

Jasson:Igen,gondolatban elbúcsúzunk a háztól.

Robert:De bármikor visszajöhettek.

Edith:Igen tudjuk,de az nem ugyan az.