Igen? Köszönöm.

Nem!Ez nem lehet igaz!Nem halhatott meg! Azt éreztem volna! Lui miért hagytál itt bennünket?

James:Arra gondoltam,hogy ha a baba megszületik akkor elutazhatnánk valami egzotikus helyre.

Pamela:Tudod amióta Lui lezuhant én azóta rettegek még a repülésnek a gondolatától is.

James:Akkor keresünk valami közelebbi helyet. Megyek felveszem a telefont.

James:Szia Ivett.mi újság?

James:Jaj ne! Ez biztos?

Pamela:Mi történt drágám?

James:Ivett volt,most hívták a külügyminisztériumból,megtalálták Lui holttestét.

Pamela:Szegénykém,pedig hogy reménykedet.

Pamela:Ez olyan szörnyű

James:menjünk át hozzá.

Ivett:Jaj de rendesek vagytok,hogy ilyen hamar eljöttetek.

James:Ez csak természetes.

Ivett:Menjünk be.

Pamela:Nagyon sajnálom,de tudod nem szabad magadba zuhanni,most még inkább szükségetek van egymásra a kicsivel.

James:és mit mondtak,hogy-hogy csak ennyi idő után találták meg? És ennyi idő után,hogy tudták biztosan,hogy ő az?

Ivett:Most találták meg a repülő farokrészét,mert zuhanás közben kettétört,és akik ott ültek azokat most azonosították.

James:Ne,haragudj,hogy ezt mondom,de ennyi idő után,olyan meleg és párás helyen már eléggé felismerhetelenek voltak nem?

Ivett:Én is ezt mondtam,de azt válaszolták,hogy könnyű volt mert a papírjai a zsebében voltak.

Később Pamela és James hazamentek.

Ivett,bár a szive majd megszakadt a fájdalomtól,összeszdte magát és elhatározta,hogy másnap vesz egy babaágyat a születendő kicsinek.Ahoz nem volt elég ereje,hogy az emeleten lévő gyerekszobát használja,az túl sok emléket idézett volna fel.

Másnap felhívta a galériát és közölte az alkalmazottakkal,hogy a szülésig már nem fog bemenni,otthon fog dolgozni.

Ezután minden nap késő éjszakába nyúlóan dolgozott,hogy elterelje a gondolatait.