James:Szia,kislány,megyünk haza,anyuci és apuci már régen berendezte otthon a te kis birodalmadat.

Pamela:Jaj James,úgy sem tudja mit beszélsz neki.

Doktornő:Viszont látásra,vigyázzanak magukra.

Pamela,James:Viszont látásra és köszönünk mindent. 

James:Ha vállalunk még egy babát akkor is önt fogjuk keresni.

Doktornő:Remélem mihamarabb.

Pamela:Megjöttünk,nézd kicsim,ez a te szobád.

Pamela:Jaj,de édes vagy,te kis tündérke,imádlak.

Lui,Enrice:Ne haraugj,csak…

Mia:Mindegy,hagyjuk.

Mia távozása után Lui(ezután Enrice) hosszasan nézegette ez arcát a tükörben,ismerkedett a saját vonásaival.

Mia:Jól vagy?

Enrice:Igen,lenne pár kérdésem.

Mia:Hallgatlak.

Enrice:Milyen közeli viszonyban voltunk?

Mia: Nem mindegy,hiszen te már nem szeretsz.

Rnrice:de próbállak megismerni és újra megszeretni.

Mia:Gyere ebéd közben válaszolok a kérdéseidre.

Enrice:Mond el mindent rólunk.

Mia:te meg én együtt éltünk Rióban, én megörököltem ezt a házat az apámtól előrejöttem és berendeztem magunknak,te éppen idefelé tartottál,hogy ismét együtt legyünk amikor a baleset ért.

Enrice:Miért nem kórházban voltam?

Mia:Az orvos megvizsgált és azt mondta,hogy nem vagy életveszélyben és lehet,hogy jobb lenne neked ha én ápolnálak szeretettel mint ott abban a rideg kórházban az ápolónők.

Mia:Én éjt nappallá téve ápoltalak,és te meg amikor magadhoz térsz ellöksz magadtól.

Enrice:Ó Mia,bocsáss meg nekem,ígérem,hogy sokkal kedvesebb leszek veled.

Mia:Ez az,ezt már szeretem.