6.rész: Bon Voyage Bolondok!

’Bolond’ Amy köztudottan arról volt hires, hogy eléggé bolond. Nem kicsit, nagyon! A lány kedvenc elfoglatsága volt ugrálni, amit ő táncnak hivott.

 Egészen addig, amig Judyék meg nem érkeztek. Ugyanis akkor már Steve lett a kedvenc ’programja’.

Állandóan Steve nyakán csüngött.

Egy reggel azonban megjött Steve számára a megmentősereg!

Egy rendőrkocsi állt meg az elmegyógy előtt.

A betegek csodálkozva néztek ki az ablako, kukucskálva, hogy miért jöhetett az autó. Pár perc múlva pedig ki szállt ki az ajtaján? Rocky és Randy!

Míg a rendőrnő bement, addig ők párnacsatáztak.

A rendőr elmondta az igazgatónak az egész történetet, és azt is, hogy a két ’patkány’ önként adta fel magát a rendőrségen. Azt is elárulták, hogy ellopták két idegen pénzét, és őket visszarakták a helyükre a mikrobuszba.

Ezután az igazgató nagyon megijedt és felhivatta Judyt, mivel rájött, hogy akkor Judy és Steve, nem is az új betegek és nem is bolondok!

Egy félóra tartalmas csevegés után végre rátért a lényegre.

-Szóval, nem is tudom, hogy mondjam. Az intézet nem túl gazdag, ugyan, de egy nagyobb összeg átutalásában azért megegyezhetünk. Remélem, ez a pénzösszeg majd kárpótolja önöket az itt eltöltött időért.-mondta az igazgató.

-Nézze. Nagyon köszönöm, de nem fogadhatom el. Sőt nekem kéne megfizetnem az itt eltöltött időt, mivel nagyon sok mindent tanultam meg itt és már az új filmünk forgatókönyve is összeállt a fejemben.-mondta Judy.

Végül abban egyeztek meg tehát, hogy senki nem fizet senkinek semmit.

Judy előbb a két jómadártól, Rockytól és Randytől búcsúzott el.

-Nektek köszönhetjük, hogy itt voltunk, de azért legközelebb ne tegyetek ilyet.

-Jó, és elnézést szeretnénk kérni. Ugye Randy?-mondta Rocky, de Randy közben már seholse volt, igy Rocky utána futott.

Közben Steve is elbúcsúzott Bolond Amytől, ám ez nem ment túl zökkenőmentesen, mert a lány sirógörcsöt kapott, amikor megtudta, hogy ’szerelme’ elmegy.

Judy próbált tőle elbúcsúzni, ám a lány nem akart beszélni vele, mert úgy vélte, ő lopta el tőle Steve-t.

Aztán Judy elköszönt Lucytól ezekkel a szavakkal:

-Tudom, hogy félsz attól, hogy ugyanúgy elveszted a lányodat, mint a férjedet, Lucy. De ha nem engeded egy kicsit el Virginia-t, akkor tényleg el fogod vesziteni őt. Pedig Vir egy nagyon jó lány. És képzeld, tetszik egy fiúnak. A te lányod. Büszke lehetsz rá, mert nagyon művelt tinédzser.

-Az vagyok. Köszi-mondta Lucy, majd elment.

Végül Judy legnagyobb segitőtársától köszönt el, aki az intézetben lakott: Virginia-tól.

-Vir, nagyon fogsz nekem hiányozni-mondta Judy és megölelte a lányt.

-Te is nekem, Jud. Kár hogy nem akarsz még itt maradni-szólt a lány.

-Elég volt ennyi-mondta Judy nevetve, majd elindult Stevennel a taxijuk felé, melyet az igazgató fizetett.

-Viszlát!-kiabálták a kocsiból, majd a taxi szép lassan elhajtott Grandfieldből, a kétutcás ’faluból’.