Anna:Hogy tehetted ezt velem? Milyen testvér vagy te?

Eva:Ugyan már,hagyd abba hisztit.

David:Anna én…

Anna:Fogd be!

Anna arra gondolt,hogy egy kis testmozgással vezeti le a feszültségét.

David:Anna,meg kell hallgatnod.

Anna:hallgatlak.

David:Én,téged szeretlek,és azt hittem te vagy az,tényleg nem szólt róla,hogy ki ő valójában.

Anna:És nem érezted?

David:Kicsit heves volt,de arra gondoltam,hogy ennyire hiányoztam neked,az ágyban meg,hát..ő..mivel mi még nem voltunk együtt így nem volt összahasonlítási alapom.

Anna:Rendben hiszek neked,mert ismerem Evat, már fiatalabb korunkban is mindig az kellett neki ami az enyém,mindig minden fiúmat elcsábított tőlem és utána ejtette őket.

David:Annyira örülök,úgy szeretlek.

Eva:Mi van,mit mosolyogtok?

Anna:Csak közlöm veled,hogy kibékültünk.

Eva:A francba.

Anna:Légyszives minél előbb pakold össze cuccod és tűnj el innen.

Eva:Nem tehetsz ki az utcára.

Anna:De igen.

Eva:David,ezt nem tehetitek,nem tehettek ki. én szeretlek téged.

David:sajnálom én Annát szeretem.

Anna:Mit akart tőled?

David:Könyörgött,hogy ne küldjük el.

Anna:Mit mondtál neki.

David:Azt,hogy mennie kell.

Anna:Köszönöm.