Kevin:Szia,hogy vagy?

Anna:Kösz jól, és te?

Kevin:Vacakul,sajnálom az öcsémet,te nem?

Anna:Engem már nem érdekel,hogy ebben a házban ki mit tesz,az esküvő után elköltözöm.

Kevin:Hová?

Anna:Még nem tudom,de el innen minél messzebbre.

Kevin:Sajnálom,hidd le jobban örültem volna neki ha te lennél a sógornőm.. Na kezdődik.

David:Anna,csak egy szavadba kerül és mindent lefújok.

Eva:Hagyd abba!

Anna csak ült rezzenéstelen arccal,mintha nem is halotta volna David szavait.

Kevin:Kérlek,mondd már neki,hogy szereted,és megpróbálsz megbocsátani neki.

Anna:De nem tudok megbocsátani. Egyszer már megtettem, másodszor már nem tudom.

David:Anna,kérlek.

Eva:Kezdhetjük?

David: (Most léptem a boldogtalanságom útjára)

David:Csatlakozhatok?

Anna:Nem hiszem,hogy a feleséged örülne neki.

David: Nem érdekel.

Kevin:Zavarnék ha ideülnék?

Anna:Nem,gyere nyugodtan.

Kevin:Nem gondoltad meg magad?

Anna:Nem,hamarosan indulok.

David:Hová?

Anna:Elköltözöm.

David:De hová?

Anna:Nem tudom.

Kevin:Arra gondoltam,hogy amíg nem találsz magadnak lakást addig költözz oda az én házamba,hidd el elég nagy nem zavarnánk egymást.

Anna:kösz nem.

Eva:El a kezekkel a férjemtől!

Anna: Én,nem vagyok olyan mint te,nekem nem kell a másé.

David:Te tudtad,hogy el akar menni és nem szóltál róla?

Kevin:Mégis mit vártál,hogy itt jópofizik majd nektek,sőt a szülésnél majd törölgeti Eva homlokát?

Anna:Ne aggódj,nekem nem kell a férjed,elmegyek!

Eva:Na azt nagyon jól teszed,úgyis kidobtalak volna a házamból.

David:Anna,kérlek beszéljük meg,nem szeretném ha ellenségként válnánk el.

Anna:Nem vagyunk ellenségek.

David:De barátok sem,igaz?

Anna:Sajnálom,de nagyon fáj amit tettél,egyszerűen nem tudom megbocsátani.