1
2007.12.08. 16:49
Nick:Sajnálom azért Georgot.
Mike: Én és,de mégjobban Lolát,mert tudom,hogy most milyen rossz neki.
Deja:Mi újság fiúk,csatlakozhatok?
Mike:Persze gyere,én úgyis indultam megnézni Lolát.
Deja:Igen szegény eléggé el van kenődve,de jól tartja magát.
Nick:Erős lány az biztos.
Lola valóban egy kicsit a „padlón” volt Georg távozása után,nem is gondolta,hogy ennyire szereti a fiút.
Mike:Na ne legyél már ilyen szomorú.
Lola:Nem vagyok,csak nagyon hiányzik Georg.
Mike:Igen,tudom milyen rossz most neked.
Lola:Tudod olyan természetes volt,hogy itt van és most meg hiányzik az állandó bohóckodása,a hangja,a mosolya…
Mike:Igen,ezt hívják szerelemnek.
Lola:De elhatároztam,hogy nem fogok szomorkodni,mert az rossz lenne neki kint ha látná,hogy én itt bent milyen szomorú vagyok.
Mike:Igen,azt jól teszed ez a beszéd már tetszik nekem.
Mike:Ne a múlton rágódjunk,hanem inkább tervezzük a jövőt,hiszen hamarosan vége ennek az egésznek és akkor újra a szeretteinkkel leszünk.
Lola:Ha te nyernél akkor mit kezdenél a pénzzel?
Mike:Először is Melindával elmennék valahová ahol kettesben lehetünk pár napig.
Lola:Én is szívesen elmennék valahova nyaralni Georgal.
Deja:Amit a múltkor mondtál azon nagyon sokat gondolkoztam,de tudod nem akarom úgy hozzákötni valakihez az életem,hogy nem is ismerem.
Nick:Akkor mit szeretnél?
Deja:Ha kimegyünk és megszületik a gyerekünk akkor kezdjünk előröl mindent és majd meglátjuk,hogy mi lesz.
Nick:Rendben. Nem fázol?
Deja:De igen.
Nick:Akkor menjünk be és ott folytassuk.
Nick:Egy valamit tudnod kell én tényleg szeretlek téged.
Deja:Rendben,de én még nem igazán vagyok tisztában az érzéseimmel. Majd meglátjuk mi lesz kint rendben?
Nick:Rendben.
Deja:Ne én megyek lefeküdni,nagyon elfáradtam és a derekam is nagyon fáj.
Nick:Várj,lefekvés előtt megmasszírozlak.
Nick:Jobb már?
Deja:Igen köszönöm,ezt elbírnám viselni órákon keresztül.
|