A besz�lget�s k�zben Ketrin h�rtelen nagyon er�s nyilal�st �rzett  a has�ban,m�g annyit ki tudott ny�gni,hogy „itt az id�” �s �sszesett.

Ketrin egy gy�ny�r� eg�szs�ges kisfi�nak adott �letet, aki a Georg nevet kapta. Ketrin a sz�l�s ut�n sem t�rt mag�hoz.

Az orvos minden nap elj�tt ,hogy megvizsg�lja, �m sajnos semmi javul�s nem mutatkozott a sz�l�s �ta eltelt k�t h�t alatt, Ketrin tov�bbra is eszm�letlen volt.

A sz�l�s ut�n egy h�nappal az orvos f�lreh�vta Wiliemet.

-Orvos: Uram,sajnos a feles�ge fel�p�l�s�re nincsen semmi es�ly

-Wiliem: Ez biztos, h�tha m�gis….

-Orvos: Sajnos napr�l napra gyeng�bb,nem er�s�dik,hanem gyeng�l.

P�r nap m�lva amikor Wiliem bel�pett a feles�ge szob�j�ba sz�rny� l�tv�ny fogadta.

Ketrin rettenetes f�jdalmak k�zepette lehelte ki lelk�t. Wiliam pont akkor l�pett be a szob�ba.

A kis Gerog imm�r anya n�lk�l maradt. Wiliem nagyon sokat foglalkozott a fi�val.

-Wiliem: dr�ga kisfiam a mama meghalt itt hagyott minket,de a sz�ve �r�kre vel�nk marad. Sajnos te nem fogsz r� eml�kezni, de �g�rem neked,hogy minden mozdulat�t, minden szav�t megjegyzem �s ha el�g id�s leszel akkor elmondom neked.

A temet�s nagyon kibor�totta az eg�sz csal�dot,de legf�k�ppen Wiliemet �s Roset, hiszen �k ketten �lltak a legk�zelebb Ketrinhez.

Rose, pr�b�lta a lelket tartani Wiliemben.

-Rose: Uram, legyen er�s

-Wiliem: Nem tudok Rose, annyira hi�nyzik,annyira szerettem.

-Rose: nekem is hi�nyzik,de �nnek,nek�nk most a gyerekeinkb�l kell er�t meriteni,er�snek kell len�nk,hogy fel tudjuk �ket nevelni �gy,hogy ne �rezz�k az egyik sz�l� hi�ny�t.

A temet�s �jszak�j�n Ketrin m�g visszat�rt �s elb�cs�zott szeretteit�l.