Anna:Hogy tehetted ezt velem? Milyen testv�r vagy te?

Eva:Ugyan m�r,hagyd abba hisztit.

David:Anna �n…

Anna:Fogd be!

Anna arra gondolt,hogy egy kis testmozg�ssal vezeti le a fesz�lts�g�t.

David:Anna,meg kell hallgatnod.

Anna:hallgatlak.

David:�n,t�ged szeretlek,�s azt hittem te vagy az,t�nyleg nem sz�lt r�la,hogy ki � val�j�ban.

Anna:�s nem �rezted?

David:Kicsit heves volt,de arra gondoltam,hogy ennyire hi�nyoztam neked,az �gyban meg,h�t..�..mivel mi m�g nem voltunk egy�tt �gy nem volt �sszahasonl�t�si alapom.

Anna:Rendben hiszek neked,mert ismerem Evat, m�r fiatalabb korunkban is mindig az kellett neki ami az eny�m,mindig minden fi�mat elcs�b�tott t�lem �s ut�na ejtette �ket.

David:Annyira �r�l�k,�gy szeretlek.

Eva:Mi van,mit mosolyogtok?

Anna:Csak k�zl�m veled,hogy kib�k�lt�nk.

Eva:A francba.

Anna:L�gyszives min�l el�bb pakold �ssze cuccod �s t�nj el innen.

Eva:Nem tehetsz ki az utc�ra.

Anna:De igen.

Eva:David,ezt nem tehetitek,nem tehettek ki. �n szeretlek t�ged.

David:sajn�lom �n Ann�t szeretem.

Anna:Mit akart t�led?

David:K�ny�rg�tt,hogy ne k�ldj�k el.

Anna:Mit mondt�l neki.

David:Azt,hogy mennie kell.

Anna:K�sz�n�m.