�

Lemor:H�t te kis Angel,hogy ker�lsz ide?

Angel:Szejetem Lemort

�

Lemor:�n is szeretlek titeket

�

Fiona:H�t itt vagy kis csavarg�?Ne haragudj Lemor hogy megzavart.

Lemor:Nem zavart,nagyon j�l elsz�rakoztunk �m. �r�l�k,hogy mosolyogsz.

Fiona:�n is �r�l�k,hogy v�gre tudok mosolyogni,pedig a sz�vem v�rzik ha a csal�domra gondolok.

�

�

Fiona nem hallgatott Violett intelmeire,valami ezen az �jjelen is a t�hoz hajtotta. Nem is kellett sok�ig v�rnia.

Fiona:Ne,ne menj el,gyere ide hozz�m k�rlek.

�

�

Az idegen p�r pillanatnyi haboz�s ut�n leereszkedett a v�zbe.

�

�

Flora:Violett nagy h�rem van. Gyere �lj�nk le ezt hallanod kell.

Violett:Ne most,olyan j� ez a v�z.

Flora:Hagyd m�r abba ez most nagyon fontos,a j�v�nkr�l van sz�.

�

�

Tegnap �jjel Fiona elhozta hozz�m a kis Angelt,hogy vigy�zz r� p�r �r�t mert valami fontos dolga van. �n �r�mmel elv�llaltam a dada szerep�t mert im�dom a kicsit,de furdalta az oldalam a k�v�ncsis�g,hogy mi dolga lehet neki �jszaka ez�rt,Angelre �lmot bocs�tottam �s k�vettem Fion�t.

�

Violett:A t�hoz ment ugye?

Flora:Honnan tudod?

Violett:Ma reggel elmes�lte,hogy tegnap �jjel is ott volt,�s tal�lkozott vele. �n figyelmeztettem,hogy ne menjen oda t�bb�,de ezek szerint nem fogadta meg.

Flora:De mi�rt ne menjen oda,az a j� ha tal�lkoznak.

�

Violett:De ez a veszt�t okozhatja.

Flora:Nek�nk viszont a r�gi �letet.

Violett:Mi �gy is �r�kk� �lhet�nk,� viszont belehalhat.

Flora:Tal�n nem,lehet,hogy igaza van Lemornak,hogy nem h�tk�znapi emberek.

Violett:Lehet,de nekem ez akkor sem tetszik.

Flora:Megszeretted �ket ugye?

Violett:Igen.