Violett:De j� hogy j�ssz,hallom nem fogadtad meg a tan�csom.

Fiona:Ne haragudj,de nem tudtam ellen�llni a v�gynak,hogy �jra l�ssam.

�

Violett:De mondtam,hogy vesz�lyes.

Fiona:Az�rt a f�rfi�rt �rdemes a vesz�lyt is v�llalni. �ruld m�r el mi�rt �vsz t�le ennyire.

Violett:Sajnos nem tehetem,mi t�rt�nt az �jjel?

Fiona:Semmi,odah�vtam magamhoz,de nem t�rt�nt semmi,csak �lltunk �s gy�ny�rk�dt�nk egym�sban.

�

Fiona:Vigy�zn�l ma �jjel is Angelre?

Flora:Persze,menj csak nyugodtan,hozz� m�sz?

Fiona:Igen.

�

Violett:Mi volt az �jjel?

Flora:R�szletes besz�mol�t k�r�nk.

Fiona: Gy�ny�r� �jszaka volt.

�

Fiona:Ahogy oda�rkeztem m�r v�rt r�m.

F�rfi:Azt hittem m�r nem j�ssz.

Fiona:Ahogy megsz�lalt mintha egy zongora m�ly akkordjai zengtek volna,olyan csod�latos volt m�g a hangja is,de valahogy olyan ismer�s is.

�

�

Fiona:Letelepedt�nk a t�partra �s besz�lgett�nk,k�rdeztem a nev�t,e nem �rulta el.

�

�

Fiona:amikor elb�cs�ztunk azt hittem,hogy megcs�kol,de az utols� pillanatban csak megsimogatta az arcom .

�

Flora:Csod�latos lehetett.

Violett:�s �letvesz�lyes.

Angel:Fiona,�lmos vagyok.

Fiona:Ma �jjel is odamegyek,Flora vigy�zol majd Angelre?

Flora:H�t persze.