A temetés a családi hagyományokhoz hűen ismét szűk családi körben zajlott le.Robertnek még aznap vizsgája volt így el is késet egy kicsit.
Robert: Bocsánat,de elhúzódott a vizsgám,szegény Anne.
A temetés utám Lucy feltette Rebecának azt a kérdést ami az anyja halála óta nyomasztotta.
Lucy:Rebeca,most,hogy anya is meghallt mi árvaházba fogunk kerülni?
Rebeca: Dehogy kis butuskám,amig csak bírok addig harcolni fogok értetek.Megbeszélem Gilberttel és örökbefogadunk benneteket.
Lucy:Ez komoly,úgy féltem,hogy el kellesz innen mennünk.
Rebeca a kis Jasont is sajátjaként nevelte,és mindent megadott neki amit csak lehetett.
Lucy is sokat foglalkozott az öccsével,igen szoros kötelék alakult ki közöttük.
Lucy: Jól van öcsikém, gyere játszunk.Én úgy szeretlek.
Rebeca igyekezett minnél több időt tölteni Lucyval is,és próbálta a kislánnyal feledtetni a rosszakat.
Rebeca: Tudod mire gondoltam, a hétvégén kettesben elmehetnénk vásárolni egyett,venénk neked egy-két új ruhát,utánna meg egy kicsit beugranánk a strandra is.
Lucy:Az nagyon jó lenne,de addig Jasonnal mi lesz?
Rebeca:Thomas és Gilbert vigyázna rá.
Lucy: Oké,de Thomas is jöjjön velünk.
|