A család a lehető legtöbb időt töltötte a kórházban Rebecánál.Egy szép napon pont mindannyian bent voltak amikor Rebeca magáhoztért.

Legjobban talán Jasson örült,azt hitte Rebeca azért tért magához mert ő Megkérte Gerryt,hogy segítsen és ha Lucyt meglátogatta akkor biztos Rebecához is eljött Gerry szelleme,ezt a gondolatot meg is osztotta a családjával.

Jasson:Rebeca,annyira örülök,hogy végre felébredtél,annyit könyörögtem apának,hogy segítsen nekünk és segített Lucynak is és most neked is.

Thomas:Mit beszélsz öcsi,a nagy öröm elvette az eszedet?

Lucy:Nem beszél hóülyeségeket,tegnap éjszaka valóban meglátogatott Gerry szelleme.

Robert:Ez érdekes,és mit csinált?

Lucy:semmit,csak áltt,nézett és mosolygott Hollyra.

 Egy hónappal később Rebeca hazatért a kórházból.Teljesen lefogyot,szinte csontsoványra és a gyógyszerektől a haja is hullani kezdett,de mindezek ellenére nagyon boldog volt,hogy újra a családja körében lehet.

Rebeca:Annyir örülök,hogy újra itthon vagyok,olyan jó újra veletek.

Tybalt:Mi is nagyon örülünk,hogy itthon vagy velünk drágám.

Jasson  és Lucy számára ez volt a legszebb születésnapi ajándék,mert aznap lett Jason tini,Lucy pedig előtte való nap lett felnőtt.Bulit nem rendeztek,de egy kiadós vacsorával megünepelték a két születésnapot és a hazatérést.

Thomas:Lucy most,hogy már felnőtt lettél nyugodtan bevalhatod a világ előtt a gyereked.

Lucy:És te is bevallod?

Thomas:Nem biztos,hogy az jó ötlett lenne.

Robert:Persze a karriered.

Tybalt:Fiúk kérlek ne veszekedjetek,örüljünk Rebecának.

Jasson:Igen,most Rebecával foglalkozzunk.

Éjszaka Rebeca nem nagyon tudott aludni ezért kiült a nappaliba, később Lucy is csatlakozott hozzá.Sokat beszélgettek.  

Lucy:Rebeca szeretném neked megköszönni amit értem tettél,mert azt,hogy Jassont felnevelted természetes,hiszen a féltestvéred,de én inkább csak a bajt hoztam rátok mint az örömet.

Rebeca:Tévedsz,nem te hoztad a bajt,hanem az anyád. Te igenis örömet hoztál,hiszen mindenki örült neked amikor megszülettél.

Lucy:Nagyon gyűlölted az anyámat?

Rebeca:Igen,nagyon.Tönkretette az én és a szüleim életét.

Lucy:akkor,hogy lehet,hogy engem meg szerettél?

Rebeca:Valószínüleg valamelyik felmenőd neked is rendes lehetett és te arra hasonlítasz és nem Anne-re.

Rebeca:Lucy nem tudom,hogy észrevetted-e,hogy Robert nagyon szeret téged,ő olyan mint a nagyapja Gerry volt.Kedves éps mindenkiben csak a jót látja.

Lucy:Igen Robert valóban nagyon kedves és szeretreméltó.

Rebeca:Csak te még mindig Thomast szereted?

Lucy:Nem tudom mit érzek irántuk.Mindig úgy érzem azt szeretem jobban amelyik a közelemben van.Mit tegyek?

Rebeca:Döntened kell,egyedül.Arra kérlek viszont,hogy ne halogasd sokáig ezt a döntést.Az biztos,hogy Thomasra nem lehet egy csaád boldog jövőjét építeni,sajnos az apja vérét örökölte,megbízhatatlan és kicsapongó.Thomas viszont nagyon rendes ezért is kérlek,hogy dönts hamar.Ha úgy érzed,hogy komolyan és őszintén tudod őt szeretni akkor tedd aztr és közöld vele,de ha nem azt is közöld vele,hogy ne gyötrődjön az a szegény fiú.

Lucy:Átgondolom amit mondtál.