Rebeca és Tybalt elhatározták,hogy összeházasodnak,természetesen mindenki örült az esküvőnek is és annak is,hogy az utóbbi időben Rebeca sokkal jobban érezi magát. 

A partin Jasson félrehívta Rebecát.

Jasson.Rebeca én komolyan úgy gondolom,hogy apánk segített neked.

Rebeca:Lehet,és köszönöm,hogy ennyire aggódsz értem.

Jasson:Én köszönöm a sorsnak ,hogy a testvéred lehetek.

Éjszaka azonban Rebeca ismét nagyon rosszul lett és mentőt kellet hívni,hogy a kórházba vigye. 

Tybalt természetesen vele tartott és kitartóan virrasztott felesége ágya mellett.

Tybalt:Miért?Miért? Pedig már olyan jól voltál.Mi meg vagyunk átkozva?Nekünk az a sorsunk,hogy amikor már jóra fordulnának a dolgok akkor hirtelen elromoljon minden?

Hajnalban Tybaltot Robert váltotta Rebeca ágyánál,pár óra múlva befutott Thomas is aki vidéken forgatott és csak most ért ide. 

 Otthon Lucy könnyek között mesélte el a mit sem sejtő Jassonnek,hogy Rebeca ismét kórházban van.

A kórházban a két fiú eleinte némán ült egymés mellet,aztán hirtelen megeredt a nyelvük,kibeszéltek mindent.

Robert:Thomas,én megmondom neked őszintén,hogy szeretem Lucyt és a kis Hollyt is.

Thomas:Ezt most miért nekem mondod?

Robert:Mert te vagy az apja Hollynak,és Lucy még valamelyest mindig kötődik hozzád,ha te úgy gondolod akkor én inkább elmegyek.

Thomas:Mi van,miért mennél el?

Robert:Nem tudom mik a terveid velük,de nem akarok belekavarni.

Thomas:Tudod mit te mafla,nem kavarsz te bele semmibe,csak a magad életébe ha ezt csak nekem mondod el,menj és mondd el Lucynak is.

Robert:És te?

Thomas:Őszintén szólva én nem szeretem Lucyt,sőt igazából egyetlen nőt sem tudok hosszú ideig szeretni,Hollyt meg szinte nem is ismerem,tehát szabad az út.  

 Később Thomasnak el kellett mennie,Robert egyedül maradt és ismét ő volt az akivel a rosszhírt elsőként közölték és akinek ezt meg kell osztania a szeretteivel.Rebeca meg fog hallni,rákos és előrehaladott stádiumban van.