Egy szép napon a Moore család minden tagja sürgős hívást kapott a kórházból,hogy Rebeca magához tért és látni szeretné őket.Természetesen mindenki otthagyott a munkahelyén mindent és rohant a kórházba,ki előbb ért oda,ki egy kicsit később.

Robert:Sziasztok,szia anya,bocsi,hogy késtem,de óriási dugó van a városban.

Rebeca: Nem késtél fiam.Azért hívtalak ide benneteket mert nagyon fontos dolgot akarok mondani nektek.

Rebeca:Lucy te vagy első,örülök,hogy a „lányom” lettél,és kérlek  ne feledd el azt amit pár hete egy éjszaka mondtam.

Lucy: Nem felejtettem el,és én is örülök,hogy ilyen „anyám” van mint amilyen te vagy. De miért van olyan érzésem,hogy te most búcsúzol?

Rebeca:Mert valóban búcsúzom,ki tudja mit hoz a holnap és ezeket a dolgokat el szeretném mondani nektek addig amíg képes vagyok rá.

Rebeca:Jason,te egyszerre voltál a testvérem és a fiam,rengeteg örömet hoztál az életembe amit köszönök.

Jason:Szeretlek Rebeca.

Rebeca:Én is szeretlek. 

Rebeca:Thomas,kisfiam,szeretlek.Kérlek ne fordulj el a kislányodtól,szüksége van rád is.

Thomas:Én is szeretlek anya. Kérlek,ne hagyj itt minket.

Rebeca: Nem hagylak,örökre veletek leszek.

Rebeca:Robert, édesem téged is nagyon-nagyon szeretlek.

Robert:Anya én ……..,bocsáss meg nekem mindenért.

Rebeca: Nincs miért megbocsátani.

Robert: De igen amikor haragudtam rád apa miatt.

Rebeca:Hát persze,hogy haragudtál,hiszen az apád volt. De én akkor is szerettelek,mert a gyermekem vagy.

Rebeca: Tybalt,sajnálom,hogy nem tudtam megszülni a gyermekünket.

Tybalt: Ne sajnáld.

Rebeca: Kérlek ne maradj magadba.

Tybalt: Soha nem szerettem mást rajtad kívül és nem is fogok. 

Tybalt:Az első perctől kezdve ,amikor majd 30 évvel ezelőtt először megláttalak az egyetemen, arra vágytam,hogy a feleségem légy,ez a vágyam egy kicsit késve,de teljesült.Én már mást nem kérek a sorstól.

Rebeca:Sajnálom,hogy annyi évet elvesztegettünk. Szeretlek.

Tybalt: Én is szeretlek és örökké szeretni foglak. 

Rebeca sok beszédtől elfáradt ezért lepihent az ágyára és így beszélgettek tovább. 

Később rosszul érezte magát ezért inkább felült,

majd hirtelen lezuhant az ágyról. 

Mindenki döbbenten és ijedten ugrott fel,de segítséget hívni már nem volt idő, 

Rebeca meghalt ! 

Este a gyerekek hazamentek,egyedül Tybalt maradt még az üres korházi szobában és Rebecára gondolt. 

Nem tudta felfogni,hogy az ő imádott Rebecája nincs többé,soha többé nem látja már,nem hallja a hangját,nem érzi a haja illatát,nem érintheti meg a bőrét,nem bújhat hozzá. Nincs többé.

A Moore család életében egy nagyon fontos sok örömmel de mégtöbb bánattal teli szakasz zárult le Rebeca halálával. Vajon hogy alakul ezután az életük? Lucy és Robert egymásra talál végre? Thomas megtalálja az igazit? Jasonra milyen hatással volt,hogy eddigi rövid élete folyamán  többször találkozott a halállal mint más egész életében? Tybalt kiheveri Rebeca elvesztését? Holly gyerekkora vidáman fog telni vagy azt is beárnyékolják majd a családi tragédiák,mint ahogy eddig a Moore család minden tagjáét? A folytatásokból kiderül.