9.rész
2007.03.07. 18:39
A beszélgetés közben Ketrin hírtelen nagyon erős nyilalást érzett a hasában,még annyit ki tudott nyögni,hogy „itt az idő” és összesett.
Ketrin egy gyönyörű egészséges kisfiúnak adott életet, aki a Georg nevet kapta. Ketrin a szülés után sem tért magához.
Az orvos minden nap eljött ,hogy megvizsgálja, ám sajnos semmi javulás nem mutatkozott a szülés óta eltelt két hét alatt, Ketrin továbbra is eszméletlen volt.
A szülés után egy hónappal az orvos félrehívta Wiliemet.
-Orvos: Uram,sajnos a felesége felépülésére nincsen semmi esély
-Wiliem: Ez biztos, hátha mégis….
-Orvos: Sajnos napról napra gyengébb,nem erősödik,hanem gyengül.
Pár nap múlva amikor Wiliem belépett a felesége szobájába szörnyű látvány fogadta.
Ketrin rettenetes fájdalmak közepette lehelte ki lelkét. Wiliam pont akkor lépett be a szobába.
A kis Gerog immár anya nélkül maradt. Wiliem nagyon sokat foglalkozott a fiával.
-Wiliem: drága kisfiam a mama meghalt itt hagyott minket,de a szíve örökre velünk marad. Sajnos te nem fogsz rá emlékezni, de ígérem neked,hogy minden mozdulatát, minden szavát megjegyzem és ha elég idős leszel akkor elmondom neked.
A temetés nagyon kiborította az egész családot,de legfőképpen Wiliemet és Roset, hiszen ők ketten álltak a legközelebb Ketrinhez.
Rose, próbálta a lelket tartani Wiliemben.
-Rose: Uram, legyen erős
-Wiliem: Nem tudok Rose, annyira hiányzik,annyira szerettem.
-Rose: nekem is hiányzik,de önnek,nekünk most a gyerekeinkből kell erőt meriteni,erősnek kell lenünk,hogy fel tudjuk őket nevelni úgy,hogy ne érezzék az egyik szülő hiányát.
A temetés éjszakáján Ketrin még visszatért és elbúcsúzott szeretteitől.
|