12.rész.Az új úrnő

A bájos kis Molly teljesen elbűvölte Elizabethet, úgy szerette őt az asszony mint ha az unokája lett volna.

Rose és Wiliem egyre nehezebben tikolták egymás iránti vonzalmukat, ezt Elizabeth is látta és egyre inkább nógatta a fiát,hogy hozzon új feleséget a házba.

Molly nagyon szerette Wiliemet is aki szintén nagyon rajongott a kislányért

Henryvel pedig olyanok voltak mint a testvérek.

Mathilde féltette Roset az újabb csalódástól ezért figyelmeztette Wiliemet:

Mathilde:Wiliem születésedtől ismerlek és tudom,hogy nagyon jó ember vagy ezért kérlek ne bánsd Roset:

Wiliem: Én nem bántom,sőt!

Mathilde:Hát éppen ez az a sőtt aggaszt engem,szegény lány már kapott egy hatalmas pofont az élettől amibe majdnem belerokkant,nem biztos,hogy mégegyet kibírna. Tudjuk mind a ketten akár hogy is érzel akkor sem rúgnád fel a társadalmi szabályokat akkor miért bátorítod?

Wiliem:Igazad van kedves öreg Mathildém,erre nem is gondoltam,csak tudod olyan jó volt eljátszani a gondolattal,hogy valakit ismét nagyon tudnék szeretni és közben a másikra nem gondoltam. Holnap megbeszélem a dolgokat Roseval.

Wiliem:Rose beszélnunk kell!

Rose: Igen uram?

Wiliem:Azt hiszem tudod mit érzek irántad, és azt hiszem te is hasonlóan éerzel irántam.

Rose: Zavarba hoz uram,de igaza van.

Wiliem: De sajnos nem szabad így éreznünk egymás iránt, ezért úgy döntöttem megnősülök.Van egy lány a városban aki alkalmas lenne.Biztosan kedvelni fogod.

Rose: Biztosan-válaszolta Rose remegő hangon és sírva elszaladt.

Másnap Wiliem elutazott.

Wiliem két hét múlva tért vissza egy gyönyörű,fiatal vöröshajú lánnyal.

Wiliem:Had mutassam be a feleségem, őMary. Mary ő pedig Rose a szobalányunk.

Rose: Örülök asszonyom.

Mary szóra sem méltatta Rose köszönését,egyszerüen levegőnek nézte.

Rose egész héten kerülte Maryt és Wiliemet, amikor Wiliem megkérdezte az okát rose kifakadt.

Wiliem. Mi a baj Rose, miért kerülsz engem? Haragszol rám,

Rose:Már hogyne haragudnék,azt mondta,hogy megnősül,de azt nem,hogy ilyen hamar.Ennyire hamar meg akar szabadulni tőlem?

Wiliem:Ne beszélj butaságokat,azt gondolta így könnyebb mind a kettőnknek.

Rose:Önnek lehet,de nekem nem.

Henry sem fogadta kitörő örömmel az új anyukát, amit az szóvá is tett a férjének.

Wiliem:Henry kérlek viselkedj rendesen Maryvel ,már mondtam neked,hogy mostantól ő az új anyukád,nem szeretnélek erre mégegyszer figyelmeztetni.

Henry:Nekem nem kell új anyuka,csak Rose,miért nem lehet ő az új anyukám? Ő szeret engem és én is szeretem őt.

Wiliem:Elég legyen fiam!

Mary ahol csak tudta bántotta Roset,ősztőnősen érezte benne a vetélytársat,ezt közölte is vele.

Mary:Ide figyelj, nehogy azt hidd,hogy Wiliem sokra tart téged,csak a volt felesége iránti tiszteletből nem dobott még ki a házból.

Rose:Ha nem lennék szobalány már rég én lennék a felesége.

Mary: De nem te vagy,hanem én.Te csak egy szolgáló vagy,egy senki.

Idővel a kis Molly is szépen felcseperedett,Mary természetesen őt is gyülölte. Henry viszont nagyon szerette,mintha csak a testvére lenne.

Mary:Mondtam már ezerszer,ne engedd be a kastélyba a porontyodat.A cselédszálláson van a helye.Meg ne lássam mégegyszer a fiam közelében!

Rose:Henry nem az ön fia.

Mary:Mit képzelsz magadról te kis seni!-kiáltotta Mary dühösen és pofonvágta Roset.

Este Rose elmondta a pofot Wiliemnek aki megkérdezte a feleségét is a történtekről.

Mary:Az a kis semki meg akatr ütni,de én gyorsabb voltam nála.

Wiliem:De miért akart volna megütni?

Mary:Mert féltékeny rám,amiért engem választottál

Wiliem nem igazán tudta elhinni amit Mary mondott.

Rose egyszép napon úgy döntött ezt nem bírja tovább:

Rose:asszonyom én ezt nem bírom tovább elmegyek.

Elizabeth:Mit beszélsz te lány?Hova mennél és miért?

Rose: Mary asszony gyűlöl engem és most már minden nap megpofoz,az úr eleinte szólt érte de most már nem is foglalkozik vele, ezt még elviselnémvalahogy,de Mary mostanában Mollyt is zaklatja,igaz,hogy csak szóban de a verést már nem akarom megvárni,mert attól félekha kezet merne emelni a gyermekemre olyat tennék amit később megbánnék.

Elizabeth:szerintem a fiam nem is tud róla,mint ahogy én sem tudtam eddig. Ha tudná biztos nem engedné hiszen tudo mennyire szeretjük Mollyt.

Rose: Nem érdekel,hogy tudja-e vagy sem.Elmegyünk.

Elizabeth: Kérlek ne Wiliemre haragudj amiért ide hozta Maryt, én noszogattam állandóan,hogy nősüljön meg,de nem gondoltam volna,hogy egy hárpiát hoz a házba.De hová akarsz menni?

Rose:Még nem tudom,de innen el.

Elizabeth:Legalább Mollyt hagyd itt amig nem találsz magadnak egy új helyet.

Rose:Nem hagyom itt a gyermekem.

Amikro Wiliem hazaért csak Henry szaladt oda,hogy a nyakába csimpazkodva üdvözölje.

Wiliem:Anya,Mary,Mathilde hol van Molly? És Rose?

Elizabeth: Elmentek.

Wiliem:Miért? Hová?Mikor?Kivel?

Elizabeth elmondta a délutáni beszélgetését Rosezal.

Wiliem:De hát hová mehettek? Megyek befogom a lovakat és megkeresem őket.

Istenem,anyám ha nem hallgatok rád még mindig itt lennének.Ha bármi bajuk esik nem is tudok mit csinálok.

Elizabeth: Adtam nekik pénzt,pontosabban Mollynak,mert Rse nem akarta elvenni ezért odacsempésztem Mollynak, éa neki adtam „Mary szemét” is.

Wiliem:”Mary szemét”? De….

Elizabeth. Igen az családi ékszer,de én úgy szerettem azt a kislányt mintha az unokám lett volna.

WilieM Köszönöm anya,és imádkozzunk,hogy ne essen semmi bántódásuk.