Rose nehéz szívvel hagyta el a házat ahol élete legboldogabb és legszomorúbb napjait élte átt,de tudta,hogy Mary miatt nincs más választása. Henry,Mathilde és Elizabeth kikisérték őket.

Az első szabadban töltött éjszaka után az is megfordult a fejében,hogy megkeresi Sinclairt és tőle kér segítséget,ám ezt hamar elvetette miután eszébe jutott az utolsó találkozásuk.

Nem maradt más választásuk házról házra jártak és munkát kerestek egyre fogyó reménnyel,még szállás sem volt a fejük felett.

Rose egyre többet aggódott amiatt,hogy mi lesz így Mollyval.

-Rose:Lehet,hogy igaza volt Elizabethnek és Mollyt ott kellet volna hagynom amig nem találok egy rendes helyet,mi lesz vele ha jön a hideg idő?

Rose és Molly már hetek óta a szabadban éltek,Roset magában már több helyre felvették volna,ám amikor megtudták,hogy van egy kislánya is mindig visszautasították.

-Molly:Anya ezek az emberek miért nem szeretik a gyerekeket?

-Rose:Miből gondolod hogy nem szeretik?

-Molly:Mert azért küldenek el mindenhonnan mert és is veled vagyok. Ha élne az apukám,mint ahogy Henrynek is,akkor biztos senki sem merne elküldeni minket mert ő nagyon bátor lenne és megvédene bennünket. Ugye?

-Rose:Igen drágám,biztosan.

-Molly:Kár,hogy meghallt.

Szegény kis Molly álmában még mindig a Winter birtokon járt,és az otthagyott szeretteiről álmodott.

Amikor Rose már-már kezdte feladni Molly tartotta benne a reményt.

-Molly:Ne félj anya,biztos találunk valami jó helyet.

-Rose:Szeretlek kicsikém,akármi történjen is én mindig is szeretni foglak.

-Molly:Én is anya

-Molly:De miért kellett eljönnünk a birtokról?

-Rose:Tudod Mary nagyon gonosz asszony és engem mindig bántott. Azt viszont nem akartam,hogy téged is bántson.

-Molly:Nem értem,hogy Wiliem bácsi miért hozott ilyen gonosz nőt a házba,Henry sem szerette.

Nézd anya ott egy ház nézzünk be.

Rose bekopogott és egy idős asszony nyitott ajtót.

-Rose:Jó napot asszonyom,én és a lányom szállást keresünk és egy kis ételt szeretnénk kérni,sajnos pénzünk nincs,de ledolgoznám az ennivaló árát.

-Asszony:Jó napot,nagyon jó helyen járnak,én Sarah Johnson vagyok,a fiammal együtt vezetem ezt a fogadót,de én már nem nagyon bírom és pont most keresünk valakit aki tudna segíteni.

-Rose:.Ha én megfelelek önnek akkor szívesen maradnék a lányommal együtt.Régebben szobalányként dolgoztam egy előkelő családnál.

-Sarah:Hát gyerek nem igazán volt a tervünkben,de ha nem fog lábatlankodni akkor rendben,majd néha ő is besegíthet.