Este ismét Sinclaira terelődött a beszélgetés.

Molly: anya és Sinclair mért nem él velünk?

Rose:  Sinclair elhagyott engem, amikor megszülettél újra találkoztunk,de megtagadott téged.

Molly:Miért?

Rose: Ő egy nagyon előkelő és gazdag családból való és a családja nem nézett volna jó szemmel ránk.

Molly: És ezért elhagyott minket.

Rose:Igen.

Molly:Ugyan úgy ahogy Wiliem bácsi sem mert felvállalni téged.

Rose: Erről meg honnan tudsz?

Molly:Mathilde mondta.

Amikor Molly elaludt Rose kiment a konyhába vizet inni.Eszébe jutott,hogy Sinclairrel is akkor kezdődött minden amkor a Winter birtokon kiment a konyhába vizet inni.

Rose: Haragudnom kellene Sinclairre,de nem tudok hiszen végülis neki köszönhetem Mollyt.

Pár nap múlva ismét egy nagyon előkelő vendég érkezett.

A vendég nem volt más mint sir Richard Burg a király egyik unokatestvére.

Ivan: Üdvözlöm uram,megtiszteltetés a számomra,hogy betért szerény  fogadómba,foglaljon helyet máris szolgáljuk a vacsorát.

Richard: Csak egy éjszakára szeretnék maradni.

Amikor Richrad leült Molly odasomfordált mellé.

Molly: Jó estét uram.

Richard:Jó estét kisasszony,kit tisztelhetek önben?

Molly: A nevem Molly Sanders.És ön kicsoda?

Richard: Richard Brug vagyok.

Molly:Az a gazdag Richard Burg?

Richard: Igen az.,nem akar mellettem helyet foglani és elkölteni velem a vacsorát?

Molly:De nagyon szivesen.

Molly: Önnek van családja,és ha igen akkor hol vannak?

Richard: Nincs családom.

Molly: Miért nincs?

Richard: Hát nem is tudom.És neked?

Molly: Nekem ott van az anyukám, az apukám pedig elhagyott minket.

Vacsora után Richard Rosehoz fordult:

Richard: Gratulálok hölgyem a kislányához,fantasztikus kis teremtés.

Rose:Köszönöm uram,sajnos néha túl cserfes.

Richard: Szerintem elbűvölő.

Richard:Mondja hogy kerülnek önök ide? Látszik a modorukon,hogy nem ebben a környezetben születtek és éltek.

Rose: Et egy nagyon hosszú és szomorú történet.

Richard: És ez az Ivan jól bánik  önkkel?

Rose: Hát sajnos nem igazán,de nem igazán van más választásunk, itt az ősz jön a rosszidő nem indulhatok most el egy gyerekkel jobb helyet keresni.

Molly:Ez az úr nagyon szimpatikus nekem ,neked is anya?

Rose: Őt is felkersed ha felnősz és hozzámész?

Molly:Anya ne gúnyolódj,szerintem nagyon rendes.

Rose: Szerintem is,kár,hogy holnap már elmegy.

Másnap mikor Rose felkelt Molly és Richard már fent voltak és vidáman beszélgettek.

Reggeli után Richard Rosehoz lépett.

Richard: Mennem kell.

Rose:Sajnálom.

Richard: Én is.

Richard: Ö igazán gyönyörű és elbűvölő,kérem vigyázzon magára és a kis Mollyra is.

Rose: Visszajön még?

Richard: Nem tudom.

Richrad: Ég veled kishercegnőm.

Molly: Te is elmész,te is itthagysz miket?

Richard: Muszály mennem.

Molly: Vigyél magaddal minket is.

Rose: Kislányom kérlek nyugodj meg,

Richrd: Tényleg Molly nem beszél butaságot,Rose Kérem jöjjenek velm. Lakjanak az én házamba.Ne értsen félre nem akarok én semmit,legyen a házvezetőnőm.

Rose: De mit fog szólni a családja?

Richard: Nincs családom.

Rose: És a rokonsága,mit fognak mondani,hogy egy útszéli fogadóban szedett össze minket.

Richard: Semmi közük hozzá.

Molly és Rose Richrddal tarto.ttak

Richard: Ez az én házam,az én otthonom mostantól az önök otthona is.

Rose: Hogyan köszönjem ezt meg?

Richard: Én tartozom köszönettel amiért velem jöttek.

Molly: Mikor megyünk már be szétnézni?