Molly:Richrad hol van?

Rose:Kiment a kertbe sétálni..

Molly:Még mindig nem alusztok együtt?

Rose:Na de Molly,hogy kérdezhetsz ilyet?

Molly:Miért,már fél éve házasok vagytok.

Rose:Milyen volt a séta?

Richard:Jó,csak…

Rose:Mi a baj?

Richard:Semmi,csak egy kicsit elfáradtam.

Rose:Holnap elhívjuk az orvost és megvizsgál.

Richard:Nem kell,már jól vagyok.

Molly:Biztos olyan sápadt voltál az előbb.

Richard:Persze,semmi bajom,gyere ki te is olyan gyönyörű idő van.

Rose:De hát most jöttél be.

Richard:Nem baj,gyere,kérlek.

Rose:tényleg gyönyörű idő van.

Richard:Ha te velem vagy még a séta is jobban esik,a nap is szebben süt.

Rose:Köszönöm.

Richrd:Nincs mit,komolyan mondtam,minden nap hálás vagyok a sorsnak amiért hozzávezérelt téged.

Richard:Menjünk be kérlek.

Rose:Valami baj van?

Rose:Richard mi a baj?

Rose:Úristen Richard,segítség,valaki segítsen!!

 Rose:Jaj,csak ne legyen semmi baja,kérlek Istenem ne engedd,hogy baja legyen.

Molly:Hogy van?

Rose:Ugyan úgy.

Molly:Gyere enni anya és pihenj egy kicsit addig majd Mary vigyázz rá.

Rose:Azt a kígyót nem engedem a közelébe.

Rose minden percét Richard ápolásával töltötte.

Közben azért imádkozott magában,hogy Richard minél hamarabb felépüljön.