Két nap múlva.

Rose:Richard,magadhoz tértél?

Rose:Jaj,annyira féltem hogy elveszítelek.

Richrad és Rose forró csókban forrtak össze.

Richard:Ha tudnád,hogy mióta vártam már ezt a pillanatot.

Rose:Szeretlek.

Richard:Én is szeretlek,amióta csak megláttalak ott abban a koszos fogadóban.

Rose:Ezentúl soha nem hagylak magadra.

Richard:Köszönöm,de sajnos én ezt nem tudom neked megígérni.

Rose:Miért?

Richard:Rose,szembe kell néznünk a tényekkel én húsz évvel idősebb vagyok nálad,tehát hamarabb meg fogok halni.

Rose:Ne gondoljunk most erre.

Richard:Hát,az az igazság,hogy én most teljesen másra gondolok

Rose:És mire?

Richard:Megmutassam?

Molly:Richrad! Magadhoz tértél? Hurrá!

Richard:Igen jól vagyok,így meg még jobban,hogy ennyire örülsz nekem.

Molly:Anya ez nagyszerű.

Rose:Igen az.

Molly:De az is hogy végre elmondtátok egymásnak az éréseiteket.

Molly:Tudod így hogy Richard már jól van és én nemsokára felnőtt leszek azt hiszem elmegyek és megkeresem az apámat.

David:Az anyád tudja már?

Molly:Nem még csak neked mondtam el és te se mondd el senkinek.