Szombaton a megbeszélt időben megérkezett Adél és Dani.Váltottak pár szót Edinával,majd egyból bezárkóztak az Emese szobájába.Emese olyan sejtelmesen vette elő a naplót,mintha az a világ legnagyobb kincse lenne. Röviden vázolta a többieknek amit eddig olvasott,majd hangosan olvasva folytatta tovább onnan ahol előző este abbahagyta.

  Kedves naplóm,de régen írtam már ide, mikor is? Ja igen amikor megszöktem, hát az jó nagy butaság volt ,de azért megvolt az eredménye.

Tehát amikor megszöktem akkor anyu és apu együtt kerestek,meg még egy csomó rendőr,meg kutyák is. Két nap múlva találtak meg,de az az igazság,hogy már nagyon örültem neki,mert már nagyon féltem és nagyon éhes is voltam. Szörnyen megijedtem amikor az éjszaka közepén a kutya elkezdett szaglászni a szalmakazalban ahol aludtam. Anyuék amikor megláttak először össze vissza csókolgattak utána meg anyu egy akkora pofont lekevert hogy még az arcom is kicsattant tőle. Ezután két napig kórházban voltam magfigyelés alatt, jött egy pszichológus, vagy micsoda is, és az elkezdett faggatni,hogy miért szöktem meg, meddig tervezgettem a szökést, mit terveztem merre megyek, mit akartam még csinálni? Egyszerűen már zúgott a fejem a sok kérdésétől,na meg attól,hogy legalább vagy hússzor feltette ugyan azt a kérdést,a válaszaimat meg nem akarta elhinni,főleg azt amikor azt mondtam,hogy egy éjszaka alatt főztem ki az egészet. Na de ez is véget ért és hazajöhettem. Örömmel láttam, hogy anyu és apu nem veszekszik,sőt már  lassan egy hónapja hogy véget ért a kalandom és még nem veszekedtek. Újra úgy élünk mint régen. A suliban mindenki (a diákok) nagy tisztelettel nézett rám amikor újra mentem. A tanárok már kevésbé voltak elragadtatva  tőle.

Ritáék át akartak jönni,hogy részletesen meséljek el nekik mindent,mert a suliban nem nagyon volt időnk,de anyu nem engedte,hogy átjöjjenek. Pedig még Tomi is úgy nézet rám mint ha valami nagy csodát tettem volna és egyszer sem csúfolt ki,nála ez nagy szó.

Röviden ennyi a szökésem története,ja volt még egy előnye, a második nap egy gyönyörű kis tó mellett mentem el ami valami Green tanya után volt és annyit beszéltem róla anyuéknak,hogy holnap elmegyünk oda kirándulni hármasban. Már alig várom.

   -Adél:Nahát eldobom az agyam ,a nagyanyád nem semmi csaj volt.

- Dani:Tudjátok melyik tó az amiről ír?

-Emese,Adél:Nem,miért te tudod?

-Dani: Az arany tó.

-Adél: Miből gondolod?

-Dani: Mert azt írta,hogy a Green tanya után van,az apukám mesélte, hogy a tó körüli rét és erdő régen egy Green nevű pasasé volt aki meghalt és az unokája eladta a farmot a városnak.A nevét pedig onnan kapta,hogy az alja homokos és amikor rásüt a nap akkor olyan mintha arany lenne a tó alján.

-Emese:Ezt nem is tudtam,d enekem is az a kedvenc helyem, amikor megláttam én is egyből beleszerettem.

-Dani: Én is szeretem azt a helyet azért is érdeklődtem anno a múlja után.

-Adél:Annyira nyálasok vagytok ,nem értem mit szerettek azon a mocsáron. Semmi nincs ott csak a víz a nádas a vadkacsák, a parton padok,kicsit távolabb meg az erdő.Semmi érdekeset nem lehet ott csinálni,ha még úszni lehetne a tóban akkor talán megértenélek benneteket,de így.

-Emese:Szerintem, meg éppen ezért szép,ahogy fodrozódik a tó vize, hajladoznak a nádszálak.

-Dani: Vagy ahogy a nap csillog a vízen, amikor a kacsamama úszni viszi a kicsinyeit,néhe még hattyúk is szoktak leszállni.

-Emese. Tényleg,mikor? Én még soha nem láttam őket.

-Dani:Tavasszal amikor visszatérnek a meleg éjhajlatról és ősszel amikor elköltöznek le szoktak szállni egy-egy napot pihenni.

Ezután Dani és Emese egymás szavába vágva sorolták egymásnak, hogy ki mit szeret a tóban és a környékén. Adél egy ideig nem is figyelt rájuk,majd egy inkább nagyobb ámulttal nézte barátnőjét. Kb.10 perc múlva felállt és kiment a nappaliba,leült és fennhangon megjegyezte.

-Ezt nem gondoltam volna.

-Mit nem gondoltál volna?-szólalt meg Edina az ajtóban.

Adél úgy ugrott fel mint akit darázs csípet meg,majd zavarában daogni kezdett.

-Hát…Ő….azt….,hogy…,Ő….Dani jobban ismeri a környéket mint én.

-Edina:Miből gondolod,hogy jobban ismeri,hiszen alig pár éve,hogy ideköltöztek.

-Adél: Most mesélte el az arany tó nevének eredetét.

-Edina: de ha olyan érdekes amit Dani mesél akkor miért jöttél ki?

-Adél: Ő…,megszomjaztam!

-Edina:Menj csak vissza,mindjárt viszek nektek üdítőket.

Amikor Adél belépet a szobába Emese csodálkozva nézett rá.

-Emese: te meg hol voltál?

-Adél:Inni akarta,de anyukád beküldööt,hogy mindjárt hoz egy kis üdítőt.

-Emese:Akkor gyorsan dugjuk el a naplót.

-Dani: Miért?

-Emese: Mert anyuék nem tudnak róla.

-Dani: Anyukád nem tud a saját édesanyja naplójáról?

-Emese:Nem és nem is akarom,hogy megtudja.

-Dani: miért nem?

-Emese: Mert eddig akár mikor kérdeztem őt a nagyszüleimről soha nem mesélt róluk, egyszer régen Zoltán mondta,hogy anya és a nagyanyám valamikor nagyon régen valamin csúnyán összevesztek és azóta még csak nem is beszélnek,tehát ne zaklassam azzal az anyut,hogy róluk kérdezősködöm, és most tessék, az ölembe pottyant a nagyanyám élete. Ha anyu megtudná lehet,hogy elvenné tőlem mert ebből esetleg megtudhatom,hogy annakidején min veszetek olyan nagyon össze.

-Adél:Olvassgass bele.

-Emese: Dehogy olvasok úgy nem lenne izgalmas.

-Adél: Én ha elkedzek egy könyvet olvasni midig beleolvasok a közepébe és a végébe is.

 Hirtelen abbahagyták a beszélgetést mert Edina kopogott az ajtón az üdítőkkel.

-Edina: Nemsokára ebédelünk,ti is velünk esztek?

-Adél: Nem én mindjárt megyek,mert délután a tesóimra kell vigyáznom.

-Dani: Én szívesen maradok,ha nem zavarok.

-Edina: Dehogy zavarsz, majd szólok,ha kész az ebéd. Ja rántott máj lesz rizzsel és vegyes zöldségkörettel ,jó lesz?

-Dani. Imádom

-Edina: Akkor jó.

Miután Edina kiment Adél elköszönt és kijelentette,hogy egyáltalán nincs elájulva ettől a naplótól. Emese nem foglalkozott a barátnője véleményével, ismét elővette és tovább olvasta Daninak és magának.