7.

Vége,mindennek vége,apu elment tőlünk,pontosabban anyu elzavarta.Pedig a múlthéten az a kirándulás nagyon jól sikerült. Labdáztunk,napoztunk, apuval sárkányt eregettünk. Hazafelé még anyu is azt mondta,hogy már nem is emlékszik rá mikor érezte magát ilyen jól és,hogy ezt gyakrabban is megtehetnénk,mármint,hogy elmegyünk együtt kirándulni. Otthon ismét előhoztam a kistestvér témát amire apu azt mondta,hogy nem is lenne butaság anyu csak nevetett rajta eleinte aztán elkomolyodva nézett apára. Másnap a reggelinél mind a ketten ragyogtak a boldogságtól,komolyan mondom jó volt rájuk nézni.

Az iskolában Ritának elmeséltem,hogy milyen fantasztikus napunk volt, ő azt mondta,hogy nekik viszont szörnyű,mert az anyukája szinte egész nap sírt és az én apukámat szidta. Megkérdeztem,hogy miért szidta Éva az aput, ám arra sajnos nem tudta a választ azt mondta kérdezzem meg Tomitól. Megkerestem Tomit és tőle is megkérdeztem,csodálkozva kérdezte honnan tudok én erről,mondtam,hogy Ritától. Láttam nagyon mérges lett és elzavart a kérdésemre sem válaszolt. Nagyon kíváncsi voltam rá,hogy Éva miért haragszik apura,de azt tudtam,hogy anyutól inkább jobb ha nem kérdezem meg ezért délután azt mondtam,hogy egy másik osztálytársamhoz Judithoz megyek át,valójában azonban Ritáéknál mentem. Éva nagyon meglepődött amikor meglátott az ajtó előtt,nem is engedett be csak úgy az ajtóban állva kérdezte meg,hogy mit akarok mert Rita és Tomi nincsenek otthon.

-Júlia:Na haragudj,hogy felkeltettelek…

-Éva:miből gondolod,hogy felkeltettél,

-Júlia:Hát,hogy pongyolában vagy.

Éva zavartan húzta szorosabbra a pongyolát.

-Éva:Mit akarsz?

-Júlia: Miért haragszol apura?

-Éva:Én nem haragszom.

J-úlai:Rita azt mondta,hogy tegnap egész nap szidtad,miért?

-Éva:Rita szerintem félreértett valamit,ilyenek vagytok ti kis kíváncsi butuskák,most pedig menj szépen haza,mert nem hiszem,hogy az anyád elengedett ide.

Éppen indultam volna amikor földbegyökerezett a lábam,apu jött ki a fürdőszobából egy szál törölközőbe.

-Pál:.Ki az drágám? Júlia! Mit keresel itt?-kérdezte zavartan apu.

Én szó nélkül sarkon fordultam és elrohantam,most már értettem mindent. Most már tudtam nem miattam veszekedtek mindig és tudtam,hogy apu ismét becsapja anyut. Gyűlöltem őt és Évát is, sőt még Ritát és Tomit is gyűlöltem. Gyűlöltem anyut is amiért ilyen vak,hogy nem veszi észre apu mit művel vele, de legjobban magamat gyűlöltem,mert tudtam,hogy ezt nem fogom elmondani.,nem merem elmondani anyunak. Hazaérve berontottam a szobámba és az ágyra borulva sírtam, anyu bejött és  gyengéden simogatta fejem.

-Anna:Mi a baj kicsikém,miért sírsz ilyen keservesen? Bántott valaki?

Annyi szeretet és aggódás volt a hangjában,hogy még jobban sírtam és nagyon vacakul éreztem magam amiért nem tudtom neki elmondani amire rájöttem. Később hazajött apu és egyből engem keresett.

-Pál: Hol van Júlia?

-Anna: A szobájában sír,nem tudom,mi van vele,nagyon aggódom érte.

-Pál:Megyek megnézem,addig engednél nekem egy fürdővizet drágám?

Bejött a szobámba leült mellém és meg akar simogatni,én ellöktem magamtól a kezét.

-Júlia: hagyj békén,gyűlölek!

-Pál: De kicsikém…

-Júlia: Ne szólíts így engem,így szoktad szólítani Ritát is?

-Pál: Félreértetted a helyzetet.

-Júlia:Persze,hazafelé jövet annyira összepiszkítottad magad,hogy muszály volt Évánál megállni fürödni és véletlenül Éva is pont akkor fürdött mi?

Apu szó nélkül kiment a szobából,ettől kezdve nem szóltam hozzá.

-Dani. Apám ez nem semmi.

-Emese:Szegény nagyi,szörnyű lehetett neki.

-Dani: Hé,ne sírj már ez már rég elmúlt és ő túltette magát rajta mint tudjuk.

-Emese: honnan tudnánk?

-Dani:Hiszen itt vagy te és az anyukád,ha nem tette volna túl magát rajta akkor valószínüleg soha nem ment volna férjhez.

-Emese: Igazad van.

-Dani: Na ezt már szeretem ha mosolyogsz.,folytassuk?

Ma reggel nagy kiabálásra ébredtem,álmosan mentem le a lépcsőn. A nappali közepén ott ált Éva és dühösen kiabált. Nem mentem lejjebb,lekuporodtam,hogy ne vegyenek észre és hallgatóztam.

-Anna:Nem értem miről beszélsz?

-Pál: Ne is foglalkozz vele,össze vissza beszél.Éva menj haza a gyerekeidhez és hagyj minket békén,különben rendőrt hívok!

-Éva: Rendőrt hívsz? Hívjál csak te gazember,legalább mindenki megtudja milyen vagy. Telekiabálom vele a várost.

-Anna:Éva,légy szíves nyugodj meg,menj haza, és ha megnyugodtál akkor gyere vissza és megbeszéljük a problémádat.

-Éva: Csakhogy ez a te problémád is! A férjed gyerekét várom!

-Pál:Éva menj innen! Anna, kicsikém,ne is foglalkozz vele.

-Anna: Mit beszélsz? Meg vagy őrülve?

-Éva: Én nem. A férjeddel már hónapók óta viszonyom van.

-Anna: De befejeztétek amikor Júlia eltünt.

-Éva: Neked azt mondta,de közben továbbra is találkoztunk,csak ritkábban. Ha nem hiszed kérdezd meg a lányodat,ő is látott minket.

-Anna: Ez vasárnap volt? Igen? Válaszolj Pál!

-Pál: Nem tudom miről beszél ez a nő!

-Anna: Éva tünj el ez rám és a férjemre tartozik.

-Éva: Rám is tartozik,mi lesz a gyerekemmel? Ő az apja.

-Pál: Éva tünj el!

-Anna: Te is tünj el,örökre,látni sem akarlak soha többé.

-Pál: De édesem…

-Anna: Nem vagyok az édesed, takarodjatok!

Zokogva felpattantam és odarohantam anyuhoz,átöleltem.

Apu meg akart simogatni de anyuval  szinte egyszerre löktük el a kezét. Apu felment a lépcsőn, Éva gonosz mosollyal nézett ránk . Apu fél óra múlva egy börőndel a kezében jött le, Éva diadalittasan megkarolta és úgy mentek ki a házból. A küszöbön apu visszafordult és úgy nézet rám,hogy majd megszakadt tőle a szívem,ha anyu ne ölel olyan erősen odarohantam volna hozzá,így azonban csak néztük egymást néhány másodpercig,majd Éva elrángatta őt.

Anyu végül elengedett lerogyott a szőnyegre és sírni kezdett. Felállítottam,bevezettem a szobába,lefektettem az ágyra,ott ültem mellette és simogattam amig el nem aludt. Amikor elaludt felhívtam Kiss nagyit aki nemsokára megérkezett,elmondtam neki mi történt,ő rámnézett,megsimogatta az arcom és sóhajtva így szólt:

-Nagyi:Drága kincsem,sajnos túl hamar lettél felnőtt,remélem ez nem lesz nagy baj a későbbiekben.

Jó,hogy eljött a nagyi,nem tudom mit csinálnék nélküle,anyu még mindig csak sír,reggeltől kezdve,csak addig hagyta abba amig aludt. Most megyek én is aludni,nagyon megviselt ez a nap.