8.

Dani és Emese annyira belemélyültek a naplóba,hogy eleinte észre sem vették milyen szorosan ülnek egymás mellett. Először Emese vette észre,hogy teljesen egymáshoz simulva ülnek a kanapén,zavartan felugrott.

-Emese:Azt hiszem mára ennyi elég, ideje lenne egy kicsit kimennünk.

-Dani:De miért,pont most jönnek az izgalmak?

-Emese:Már elfáradt a szemem a sok olvasástól.

-Dani:Akkor majd én felolvasom neked.

-Emese:Nem,most inkább nem.

-Dani:Oké,akkor menjünk ki.

Kimenetek az étkezőbe, Dani leült az asztalhoz Emese hideg üdítőt töltött mindkettőjüknek,ahogy Dani nyúlt a poharáért hozzáért Emese újjához,mindketten zavartan húzták el a kezüket és elfordultak a másiktól.

-Dani:Azt hiszem jobb lesz ha én most megyek-mondta rekedt hangon.

-Emese: Igen szerintem is.

Edina jött be.

-Edina:hát te meg hová indulsz?Azt mondtad itt ebédelsz.

-Dani:Igen,de…

-Edina:Nincsen de,kész az ebéd.

Emese és Dani kelletlenül láttak neki az ételnek. Edina vidáman cseverészet.

-Edina:És mit csináltatok egész délelőtt ott begubózva?

-Emese:Semmit.

-Edina:Ahhoz nem kell becsukni az ajtót.

-Dani:Tanultunk.

-Edina:Aha,persze. Na most őszintén,ti jártok?

Emese és Dani egyszerre kiáltott fel:-Nem!

-Edina:Oké,rendben,nem akartam bunkó lenni,csak gondoltam ha jártok jó ha tisztában vagytok bizonyos dolgokkal.

-Emese:Anya ugye nem a szombati ebéd közben akarsz felvilágosítást tartani nekünk?Mert ha igen akkor egy kicsit elkéstél.

Edina köhögő rohamot kapott a félrenyelt levestől,Dani hangos csörömpöléssel ejtette vissza a kanalát a tányérba .Mindketten tágranyílt szemmel néztek Emesére,aki rájött milyen félreérthetően fogalmazott.

-Emese:Nem úgy gondoltam,csak már a suliban tanultunk bizonyos dolgokról és ott is volt felvilágosítás.

-Edina:A szívbajt hozod rám.

Ebéd után a fiatalok elhatározták,hogy elmennek az arany tóhoz .Amikor odaértek letelepedtek a fűbe,Emese elővette a naplót és hangosan olvasni kezdte.

Már két hónapja,hogy apu nem lakik velünk,elment. Elköltözött Ritáékhoz,tegnap pedig mindannyian felpakoltak és elköltöztek.Apu átjött elbúcsúzni,de nagyi nem engedte be.A nagyi még mindig itt van velünk. Anyu sajnos még mindig nincs jól,sokat sír,keveset eszik és mostanában mindig rosszul van. Sokat beszélgetünk mostanában,olyan dolgokba is beavat amiről azelőtt fogalmam sem volt. Elmondta. hogy a szökésem előtt derült ki,hogy apunak és Évának viszonya van egymással.Az egyik munkatársa figyelmeztette őt,amikor megkérdezte aput az természetesen mindent tagadott és anyu hitt neki. Egyszer azonban felhívta Évát,hogy megkérje,hogy suli után had legyek náluk egy kicsit mert sokáig fog dolgozni,apu pedig a tudomás szerint vidékre utazott,és akkor apu vette fel a telefont. Este amikor hazajött mindent bevallott, és megígérte,hogy szakít Évával. De ezekszerint becsapott minket.

Nagyon hiányzik ám azért nekem,de ezt nem mondom soha az anyunak. Azt sem mondtam még neki,hogy a születésnapomra egy biciklit szeretnék. Vajon Kovács nagyiék eljönnek?

Elég sokat telefonálnak anyunak. Hallottam amikor a múltkor anyu azt mesélte Kiss nagyinak,hogy Kovács nagyi azt mondta neki,hogy a nagypapi szóba sem áll apuval amikor az telefonál,nagyon haragszik rá amiért elhagyott minket.

Úgy hallom anyu most is a wc-ben van és hány.

 Most pedig sír,megyek megnézem.

-Júlia:Mi a baj anyukám? Ne sírj.

-Anna.Nem tudom mi van velem kicsikém.

-Júlia: Menjunk el az orvoshoz,kérlek anyu.Hívd fel és menjünk el.

-Anna:rendben.

Délután elmentünk az orvoshoz  aki másik két orvoshoz is elküldte anyut. Vettek tőle vért és mindenféléket kérdezgettek tőle,a végén azt mondták,hogy holnap lesz eredmény,majd telefonáljunk oda.

   Ma reggel anyu ismét sokat hányt és sírt,de összeszedte magát és elment dolgozni ,engem a nagyi kísért el a suliba,de egész nap nem tudtam odafigyelni mert folyton az járt a fejembe,hogy ma megtudjuk mi a baja anyunak,nagyon féltem,hogy rossz hírt hallok.

Matekórán a matektanár észre is vette,hogy valami bajom van,nagyon szeretem ezt a tanárt,nagyon rendes.

  Amikor apu elköltözött tőlünk akkor mindenki rólunk beszélt,mert eddig ilyesmi nem nagyon fordult itt elő.Az iskolában volt aki csak megbámult,de volt olyan is aki odajött és kérdezősködött,ilyenkor Tibibácsi (a matektanárom) mindig odajött és megvigasztalt. Mondjuk Ritához és Tomihoz is mindig odament,mert őket meg elég sokan bántották,aminek megmondom őszintén nagyon örültem. Az első napokban Rita még próbálkozott velem,hogy béküljünk ki,meg,hogy mi igazából össze sem vesztünk,meg ,hogy a felnőttek hülyesége ne álljon közénk,de én mindig elzavartam. Néha Tomi is odajött és jópofizott ott nekem,de egyszer pofonvágtam azután már nem jött többet. Azalatt az  egy hónap alatt amit még itt töltöttek az eset után csak kettesben voltak,senki nem barátkozott velük.

 Tibi bácsi most is megkérdezet az óra után,hogy mi bánt én azonban nem akartam most vele beszélgetni,mondtam,hogy nagyon sietek haza,ő pedig felajánlotta,hogy hazavisz aminek nagyon örültem mert alig vártam,hogy anyuval beszélhessek. Amikor megálltunk a ház előtt anyu és nagyi ijedten szaladtak ki

-Anna:Szent ég,csak nincs valami baj?

-Tibi: Nem Anna nyugodjon meg,nincs semmi baj,csak Júlia azt mondta,hogy nagyon sietne hazafelé és ezért hazahoztam.

-Nagyi:Nagyon kedves öntől fiatalember,nincs kedve bejönni egy kávéra?

-Anna: Anya nem hiszem,hogy a tanár úrnak velünk lenne kedve kávézgatni.

-Tibor. Nagyon szivesen kávéznék önökkel hölgyeim,de sajnos nekem is igyekeznem kell haza.

-Nagyi: Ó, bizonyára várja a családja.

-Tibi: Sajnos nem,egyedül élek.

-Nagyi: Az meg hogy lehet,hogy egy ilyen jóképű fiatalember egyedül él?

-Anna: Anya a tanár út épp az előbb mondta,hogy siet,akkor ne tarsd fel ilyen buta kérdésekkel. Viszlát, és mégegyszer köszönöm,hogy hazahozta a lányomat.

-Tibor:Bármikor,nagyon szivesen.

Tibibácsi elhajtott mi meg bementünk a házba ahol anya nekiállt a nagyinak.

-Anna.Anya,ezt meg hogy képzeled,mit fog ez az ember ezentúl gondolni rólam!

-Nagyi:miért,fontos neked,hogy mit gondol rólad?

-Anna: Nem,nem fontos,hiszen nem is ismerem.

-Nagyi:Ez az, a férjeden és néhány családos barátodon kívül más férfiakat nem nagyon ismersz és ezen változatni kell.

-Anna:De én nem is akarom más férfiakat ismerni.

-Nagy: Miért nem? Itt akarsz elhervadni,vagy még mindig abban reménykedsz,hogy Pál majd visszajön és te tárt karokkal fogadod. Ne felejsd el már kétszer visszament ahoz a nőhöz,ha visszajönne akkor sem lenne biztos,hogy veletek maradna sokáig.

-Anna:Nekem nem kell férfi többé az életembe.

-Nagyi:Ne beszélj butaságokat,szép vagy,fiatal vagy, nem élheted le magányosan az életed.

-Anna:Itt van nekem Júlai,nem vagyok magányos.

-Nagyi:Júlia nemsokára felnő és saját élete lesz akkor mihez kezdesz? Hidd el tudom miről beszélek,én is már lassan tíz éve,hogy magányosan élek és nagyon rossz így,pedig én már nem voltam fiatal amikor apád meghallt Keresned kell egy rendes férjet aki szeret téged is és Júlaát is.

-Anna:És mégvalakit.

-Nagyi:Kit?

-Anna:Azt még nem tudom,de gyerekem lesz.

-Nagyi:Szent ég,még csak ez hiányzott! Igy meg pláne,hogy keresned kell valakit,egyedül nem nevelhetsz két gyereket.

-Júlia: Testvérem lesz,ez szuper!! Annyira régóta szerettem volna egy kistestvért,nefélj anya én majd mindenben segítek.

Emese eltünődve tette le a naplót és bámult a csillogó vizre.

-Dani:Mi a baj?

-Emese: Valószínüleg nem fogom végigolvasni a naplót.

-Dani:Miért nem?

-Emese:Már az is nagyon kiborított amikor a nagyanyám arról írt ahogy elhagyta őket az apja,és attól tartok ha mégtöbb szomorúságot olvasok majd az életéből akkor abba belebetegszem.

-Dani:Miből gondolod,hogy még lesznek benne szomorú részek?

-Emese: Tudom.

-Dani:Hát ahogy gondolod,de ha úgy döntesz,hogy nem folytatod akkor nekem ideadod? Én szeretném folytani.

-Emese:Még nem tudom. Menjünk haza.

-Dani:Holnap találkozhatnánk?

-Emese:Minek?

-Dani.hát..,ő..,hogy folytassuk a naplót.

Emese legondolkodva nézett Dani arcába,a fiú állta a pillantását bár a szemében valami furcsa fény csillogott. Így álltak pár pillanatig egymás szemébe nézve,egymás gondolatait próbálták kifürkészni,végül Emese törte meg a pillanatot.

-Emese:ugyan úgy mint ma,tízre gyere nálunk.

-Dani:Nem lenne jobb inkább itt, az anyád miatt,már így is kombinál.

-Emese:De igen igazad van,akkor ebéd után.

Szótlanul saját gondolataikba mélyedve elindultak hazafelé.