-Edina:Már azt hittem haza sem jösz.

-Emese:eldumáltuk az időt.

-Zoltán: Merre voltál?

-Edina:Molnár Danival volt egész délután.

-Zoltán:Nocsak és mi van Csabával?

-Emese:Nincs semmi sem Danival sem pedig Csabával,miért kell folyton kombinálni?

-Zoltán: Én nem kombinálok,de eddig mást sem lehetet tőled hallani mint Nagy Csaba így,meg Nagy Csaba úgy és erre azzal a Dani fiúval lógsz egész délután.

-Edina:Délelőtt meg itt a szobában sutyorogtatok .

-Emese: Szálljatok már le rólam. Szerintetek egy fiú és egy lány csak szerelmes lehet,barátságról még nem hallottatok?

-Edina: Oké rendben téma ejtve,beszéljünk inkább a nyaralásról. Hová menjünk?

-Zoltán: Nyaraljunk az anyád házában.

-Emese:Oké,az szuper lenne!

-Edina:Nem én ott nem akarok.

-Emese: De miért,olyan jó lenne. Tudod mit én és Zoltán odamegyünk hamarabb és mindent rendbeteszünk mire te odaérsz.

-Zoltán: Na ,mit szólsz hozzá?

-Edina:Nem is tudom,most is amikor a temetésre mentünk haza nagyon felzaklatott.

-Zoltán: Lehet,hogy éppen azért lenne jó ha pár napot ott töltenél,könnyebb lenne megbarátkozni a múlttal.

-Emese: Miért? Mi törént a múltban?

-Edina: Semmi nem történt, menjük inkább aludni,még gondolkozom rajta.

Emese a szobájában elővette a naplót és elkezdte olvasni de a gondolatai teljesen máshol jártak ezért inkább letett és lefeküdt aludni. Álmában a tó partján sétált egyszer csak a nevét kiálltották, hátranézett és Csaba futott felé,ő is elindult a fiú felé ám ekkor a másik irányból is a nevét hallotta, megállt odanézett és ott meg Dani hívta őt.

Emese hirtelen felriadt.

-Emese: Ú,ilyen hülyeséget álmodni.

  Másnap délelőtt tanult,majd ebéd után magához vette a naplót és elindult.

-Emese: Sziasztok,elmentem!

-Edina: Hová mész?

-Emese: Sétálni.

-Edina: Egyedül?

-Emese: Nem.

-Edina: És kivel?

-Zoltán: Nem kell elmondanod,de ne maradj sokáig és vigyázz magadra.

-Emese: Oké,köszi.

Ahogy közeledett a tóhoz látta,hogy Dani már várja őt,Különböző dolgok kezdtek kavarogni a fejében.-Vajon Danit tényleg a napló érdekli ennyire,vagy én is tetszek neki egy kicsit?De hülye vagyok,miért érdekel engem,hogy tetszek-e neki vagy sem?Ő nekem egyáltalán nem tetszik,tök idiótán néz ki azzal a tüsi szőke hajával,Csaba sokkal helyesebb. De Csaba nem igazán értené meg,hogy miért van rám ekkora hatással a nagyanyám naplója,Dani viszont minden magyarázkodás nélkül egyből megértette,sőtt rá is hatással van, és olyan kedves velem. Úr isten nem vagyok normális,miért hasonlítgatom itt őket.

-Dani:Szia,már azt hittem nem jösz.

-Emese:Szia,megígértem,hát itt vagyok.

-Dani:Hoztad a naplót?

-Emese: Aha.-a francba szóval csak a napló érdekli.

-Dani: Valami baj van?

-Emese: Nincs,miért?

-Dani:Az előbb olyan mérgesen néztél rám.

-Emese: Rosszul láttad.Akkor kezdjük?

A múlthéten nagyi hazament,de ha megszületik a baba akkor visszajön segíteni,azóta kettesben vagyunk anyuval. Már nem olyan szomorú mint amikor apu elment és a pocakja is jó nagyra nőtt már.Csak két hónap és megszületik a kistestvérem,olyan kíváncsi vagyok rá,hogy fiú lesz vagy lány,én lányt szeretnék,de anyu mindig azt mondja,mindegy az csak egészséges legyen. Közösen eldöntöttük,ha lány lesz akkor Sára lesz,ha fiú akkor pedig Péter.

Tegnap amikor hazafelé jöttem az iskolából már messziről láttam,hogy egy idegen autó állt a kapu előtt,egyből sietni kezdtem, valahogy furcsa érzésem lett. Az utolsó métereket már futva tettem meg,a szívem meg majd kiugrott a helyéről. Mint egy tank úgy estem be az ajtón és szembetaláltam magam hat tágra nyílt szempárral.Amit elsőnek észrevettem anyu kisírt szemei voltak.

-Júlia:Anyu mi a baj? Miért sírsz?-kérdeztem rémülten.

Ezután dühösen a két idegen férfi felé fordultam és dühösen,szinte eszemet vesztve rontottam nekei:

-Mit akarnak az anyámtól? Miért bántják?

-Mi nem bántjuk-szólt a magasabbik.

-Akkor miért sír? Anya mond már mi van?-nyaggattam türelmetlenül anyut.

-Anna:Ne félj nem bántanak,csak egy szomorú hírt hoztak.

-Júlia: Mi az a hír?

-Anna: Gyere ülj ide mellém kicsim,sajnos Kovács nagyiék  balesetet szenvedtek.

-Júlia:Mi történt velük?-kérdeztem rémülten,mert bár ők apu szülei voltak,de apu távozása után is ugyanolyan szeretettel fordultak felénk,sőtt még többet segítettek mint azelőtt és mélységesen elítélték apu tettét.

-Anna:Sajnos mind a ketten meghaltak.-modta anyu miközben újabb zokogásban tört ki.

-Júlia: NEM!NEM! Megöltem őket!-kiáltottam és kirohantam a házból.

Anyu és a két idegen férfi döbbenten néztek utánnam, én pedig csak rohantam ahogy csak bírtam ,egyfolytában ez az egy szó zakatolt az agyamban:”meghaltak”Ebből a szörnyű kábult zakatoló rohanásból egy autó fékcsikorgatása rántott vissza a valós világba. A következő pillanatban iszonyú fájdalmat éreztem a lábszáramban,éreztem hogy zuhanok és azt is éreztem,hogy a fejem nagyot koppan az aszfalton. Csönd,Sötétség. Hirtelen erős fény,és én állok a fénysugár közepén,mint egy sztár a színpadon,körülöttem minden sötét. Órákig álltam a fényben,nem bírtam megmozdulni,mintha a lábamat odaragasztották volna,az erős fény már kezdte zavarni a szemem,próbáltam a kezemmel eltakarni,de nem ment,a kezeimet sem bírtam megmozdítani…..Hírtelen a bal és a jobb oldalamon is megjelent egy-egy fénysugár. Balra néztem,árnyakat láttam és halk zsongást. Jobbra néztem,ott is ugyan ez a látvány.

Ismét balra fordítottam a fejem,az árnyak kezdtek testet ölteni,igen,Kovács nagyiék voltak azok,csak olyan furcsák voltak,olyan sima volta bőrük és fényes az arcuk. Nem tudtam levenni róluk a szemem pedig intgettek és mutogattak,hogy nézzek a másik irányba is. Végül nagynehezen sikerült.Ott a jobb oldalon anyu állt és még valakik mögötte,de őket nem tudtam kivenni. Anyunak szinte teljesen el volt torzulva az arca a sok sírástól. Engem hívott.

-Júlia,Júlikám,gyere vissza hozzám-hallottam anyu hangját.

-Júlia,menj szépen anyukádhoz,nem jöhetsz velünk,még nem.-szólt Kovács nagyi a másik oldalról.

-De én nem akarok,ott olyan sok szörnyűség történt már velem,itt meg olyan jó veletek-válaszoltam neki.

-Sajnálom nem jöhetsz velünk,anyukádnak szüksége van rád-mondta nagyi és kézenfogva nagypapit elmentek,engem pedig otthagytak a nagy semmi közepén az erős fényben. Hirtelen kialudt a fény és a nagy sötétség vett körül.