Gina viharos távozása után Thomas heteken keresztül hívogatta a lányt,de az nem vette fel a telefont.

Lucy:Na beszéltél már Ginával?

Thomas:Nem veszi fel egyik telefonját sem.

Lucy:Menj el hozzá.

Thomas:Nem tudom,hogy jó ötlet lenne-e.

Lucy:Még mindig jobb mint itthon emészteni magad már vagy három hónapja,egyszerűen rossz már rádnézni.

Thomas megfogadta Lucy tanácsát és elment Gina házához. Miután a csengetésre senki nem nyitott ajtót elővette a saját kulcsát és azzal ment be.

Thomas:Gina,hahó kislány! Bocsánatot kérni jöttem! Hallod hol vagy?

Thomas hiába kiabált,senki nem válaszolt,hirtelen rossz érzése támadt és felrohant a hálószobába.

Edith:De jó,hogy eljöttél,jól vagy most már?

Lucy:Igen,azt hiszem.

Edith:Gyere csinálok egy teát és dumcsizunk egy jót.

Jasson:Miről beszélgettetek Lucyval?

Edith:Pletykáltunk,csevegtünk erről-arról,miért?

Jasson:Olyan jókedvűen ment el.

Amíg a szülők beszélgettek a konyhában addig a két kis gézengúz valami csínytevésen törte ismét a fejét.

Harry:Nem akajok füjödni.

Edith:Akkor nem kellett volna kirámolni apátok fiókját és összefirkálni egymást a sorkiemelővel.

Harry:Gejjy csinálta.

Jasson:Meg te is,olyanok vagytok mint két kisördög.

Holly:mit csinálsz?

Nat:Hmm?

Holly:Mit csinálsz,menjük el valahová,úgy unatkozom.

Nat:Dolgoznom kell,de te menj csak ahová akarsz.

Holly:Olyan sokat dolgozol és én úgy unatkozom itthon egyedül.

Nat: Muszáj dolgoznom,de te miért nem mész el valahová napközben?

Holly:már a vásárolgatást is unom.